"Meleg" állatvilág<br/>

"Fiatal voltam és naiv - emlékezik vissza Linda Wolfe. Azt hittem, mindenki örül majd, hogy valami újat találtam." Nem így történt. Amikor publikálni készült eredményeit, bírálói azzal vádolták, hogy meghamisította a fényképanyagot, kozmetikázta az adatokat. Vajon mi lehetett egy végzős egyetemista lány bűne, amivel ekkora vihart kavart?

A hetvenes évek közepén Wolfe Japánban a makákók életét tanulmányozta. Ahogyan egyre jobban megismerte a vizsgált csoportot, feltűnt, hogy a nőstények egymással szerelmeskedtek. Az is kiderült, hogy e ténykedés nem egyszeri kiruccanás volt; a párok napokig, hetekig együtt maradtak. Wolfe meg volt győződve arról, hogy homoszexuális viselkedés szemtanúja, de erről a legtöbb kutató szkeptikusan vélekedett. Még ma is sokan tagadják, hogy az azonos nembeliek szexuális közeledése "normális", vagyis ez a primáták (főemlősők) teljes szexuális repertoárjának része - mondja Wolfe, aki ma már az észak-karolinai Greenville Egyetem antroplógiai tanszékét vezeti.

Az állatvilágban a homoszexualitás nem csak a primáták között mutatkozik meg. Bruce Bagemihl seattle-i kutató könyve tízéves munka eredménye, amelynek során tanulmányozta a szakirodalmat az állati homoszexualitásról, és konzultált a témával foglalkozó kutatókkal. Mintegy 470 fajnál sikerült kimutatni a homoszexualitás bizonyos jeleit, többségük emlős és madár. Amikor könyve az év elején megjelent Amerikában, nagy feltűnést keltett. A The Chicago Tribune mérföldkőnek nevezte a tudománytörténetben, de éles kritikát is kiváltott. A szerző a homoszexuális viselkedés számtalan formáját írja le a leszbikus sirályoktól a hím lamantinok (szirének) homoszexuális orgiáiig. Azt dokumentálja, hogy az állatvilágban az azonos neműek közti szexuális érintkezés minden elképzelhető formája megtalálható. Némely viselkedésmód a heteroszexuális udvarlásra emlékeztet, máskor, például hím struccoknál, sajátos piruett-tánccal hívják fel magukra a figyelmet oly módon, ahogy nőstényekkel sosem teszik, s a nőstény rhesusmajmok olyan szexuális játékokat játszanak, melyek kizárólag nőstény-nőstény interakció során figyelhetők meg.

Bagemihl az esetek mintegy negyed részében talált jeleket színlelt viselkedésre, amikor nincs közvetlen genitális kontaktus, de kétségkívül van valamilyen erotikus felhangja. Ilyen többek közt a hím oroszlánok fejdörzsölése és hempergése egymással, míg a denevérek egy fajánál a hasonneműek egymás tisztogatása közbeni erekció figyelhető meg. A hím zsiráfok, miközben nyakukat egymáshoz dörzsölik, gyakran élnek át orgazmust. Több fajnál megfigyelhető orális szex is az azonos neműek között. Szinte minden homoszexuális viselkedésforma, ami az emberre jellemző, kimutatható az állatvilágban is, mondja.

E nézeteket persze nem mindenki osztja, különösen sok biológus szkeptikus. Bár a primáták homoszexuális viselkedésmódjairól már 75 éve megjelent az első publikáció, a főemlősökkel foglalkozó könyvek túlnyomó többsége ezt nem is említi. Egyes biológusok szerint valódi homoszexualitás, vagyis hogy egy hím nem érdeklődik a nőstények iránt és közösül hasonnemű fajtársával, nem létezik. Némelyek ezt csupán játéknak, esetleg a féltékenység felkeltésének tartják, s tagadják, hogy a homoszexuális viselkedésnek köze lenne az örömszerzéshez. Az egyik fajnál azonban e kettő bizonyosan összekapcsolódik. A bonobók (törpe csimpánzok) nagyobb csoportokban (húsz vagy több egyed) élnek, mint a közönséges csimpánzok. Egy elképzelés szerint e nagy csoportlétszám olyan mechanizmust fejlesztett ki, hogy minimalizálják az egymás közötti versengés bomlasztó hatásait. Ekkora csoportokban számtalan ok lehet a konfliktusokra, és a kapcsolatokat újra és újra föl kell építeni. Az ember ilyenkor csokoládét és virágot visz, a bonobók tisztogatják egymást és csókolóznak. A jelek szerint ez működik, mert a bonobó-csoportokban jóval kevesebb a konfliktus, mint a közönséges csimpánzoknál.

Bagemihl szerint az, amit eddig az állati homoszexualitásról sikerült kideríteni, csak a jéghegy csúcsa. Igen sok faj szexuális viselkedését még nem tanulmányozták kielégítően természetes körülmények között. Még fogságban tartott állatoknál is akadnak meglepetések. Edinburgh állatkertjében a századelőn egy királypingvin-pár tagjait többször is átkeresztelték, mert nem tudták megállapítani a nemüket. Sokszor megfigyelték heteroszexuális viselkedésüket, mígnem kiderült, hogy mindkettő nőstény.
Az állatok körében tapasztalható, homoszexualitásra utaló viselkedésformák széles köre már dokumentált, de a magyarázatok, a lehetséges okok nagy száma azt sejteti, hogy a kutatóknak még igen sok fejtörést okoz.

(Természet Világa)

Ajánló:

Bruce Bagemihl könyvének részletes bemutatása, az olvasók véleménye, megrendelési lehetőség.