Strapabíró szívbillentyűk mesterséges előállítása<br/>

Vágólapra másolva!
Tudósok egy csoportja az eddigieknél tartósabb szívbillentyűket állított elő birkák verőerének sejtjeiből, amiket aztán visszaültettek az állatokba. A módszer hamarosan emberi alkalmazásra kerülhet.
Vágólapra másolva!

Műanyag szívbillentyű-pótlás (SOTE Transzplantációs Klinika).A szívben található hártyaszerű képződmények, a szívbillentyűk feladata, hogy biztosítsák a vér egy irányban történő áramlását. E nélkül összekeveredne a friss (oxigénben gazdag) és a fáradt vér. A szívbillentyű-problémák rengeteg embert sújtanak, s végső esetben csak egy új billentyű beültetetése segíthet. A jelenlegi gyakorlat szerint vagy élettelen anyagból (fémből, kerámiából, műanyagból stb.) készülnek a pótlások, vagy állatok - pl. sertések - billentyűit használják fel. Az előbbivel az a probléma, hogy hatására vérrögök alakulhatnak ki a szívben, így a páciensnek egész további életében véralvadásgátló gyógyszereket kell szednie (ami viszont nem kívánt vérzésekhez vezet). Az állati eredetű billentyűk pedig egy idő után elfáradnak, s újabb csere szükséges. Külön gondot okoz a növekedésben lévő szervezetek billentyűproblémája, mert ezekben az esetekben a növekvő szív egyszerűen "kinövi" a billentyűt.

Mindezek miatt a kutatók egy ideje már kísérleteznek a "saját eredetű" szívbillentyű létrehozásával. A módszer lényege, hogy a beteg - illetve egyelőre a kísérleti állat - saját testi sejtjeiből mintát vesznek, majd laboratóriumi körülmények között (testen kívül, in vitro) osztódásra bírják őket. E gyarapodó sejttömeget egy olyan sablonba kényszerítik, amelynek alakja megegyezik a létrehozni kívánt billentyű alakjával. A sablon anyaga később - miután a sejttömeg már felvette a megfelelő formát - lebomlik.
Sajnos az eddigi kísérletek sorra azon buktak meg, hogy az így előállított billentyűk túl gyengének bizonyultak, s nem feleltek meg a szervezetben megkívánt igénybevételnek.

A jelenlegi kísérletet a Bostoni Gyermekkórházban végezték, birkákat felhasználva. Az egyik artériából (verőérből) nyert sejteket a fent leírt módon tenyésztették. A mostani újítás az volt, hogy a billentyű fejlődése közben állandóan folyadékot áramoltattak keresztül a sablonon, mintegy a véráramlást utánozva. A sejttömeg pedig alkalmazkodott e nehezített növekedési körülményekhez, s végül egy minden eddiginél jóval tartósabb billentyű alakult ki.

Hat állat kapott új szívbillentyűt, s már 5 hónapja működik bennük. Egyelőre nem lehet megmondani, hogy egész életükben kitart-e. Véralvadásgátló adagolása nem vált szükségessé, ami jó hír. A módszer azonban még tökéletesítésre szorul, mivel némi visszaszivárgás fellépett a billentyűkön keresztül. A kutatók remélik, hogy e probléma megoldása után megkezdődhetnek az emberekkel végzett próbák is.

A fent vázolt eljárás csak egy apró szelete a jövő szövettervezési- és gyártási technológiájának, amelynek keretében arra törekednek, hogy előbb-utóbb minden szervünket hasonló módon lehessen előállítani.

S. T.

Ajánló:

Szívbillentyű-sebészet.