Egy nevetésszakértő szerint a beszéd kialakulása is a két lábon járás mellékterméke<br/>

Robert Provine amerikai élettanprofesszor (University of Maryland) szerint a beszéd kialakulásának egyik előfeltétele a két lábra állás volt. Szerinte ekkor szabadult meg a mellkas attól a nyomástól, amelynek ellensúlyozásában a tüdő feszített állapota fontos szerepet játszik.

A négy lábon járó állatok mozgás- és légzésmintázata között egyértelmű összefüggés mutatható ki. Ennek lényege, hogy tüdők belégzés utáni feszítettsége nagymértékben hozzájárul a mellkas merevítéséhez. E nélkül a szegycsont, a bordák és a környező izomzat gyengének bizonyulna a mellső végtagok intenzív használatából adódó behatások elviselésére, pl. a futás alatt. Provine szerint a két lábra állással a tüdő megszabadult e "támasztó" szerepétől, s lehetővé vált a légzés finomabb, mozgástól független szabályozása. Ez tette lehetővé a kilégzés szakaszossá tételét, így végső soron a beszéd kialakulását.

A tudós, aki egyébként neves nevetésszakértőnek számít, a csimpánzok nevetésének tanulmányozása során állította fel a fenti elméletet. A csimpánzok ugyanis zihálva nevetnek, egy-egy kilégzéssel alkotva egy-egy hangot. Provine szerint ez azért van, mert ők még nem képesek kifinomult légzésszabályzásra. Az emberek viszont jóval kifinomultabb szabályzással rendelkezve, részekre tudják tagolni a kilégzés folyamatát, amit a nevetés szempontjából pl. a "ha-ha-ha" mintázat is bizonyít. E nélkül mi is ugyanúgy röhögnénk, mint emberszabású rokonaink, beszélni pedig egyáltalán nem tudnánk.

S. T.

Ajánló:

A cikkhez kapcsolódó hivatalos sajtóközlemény a University of Maryland honlapján. Miért alakult ki a nevetés? Robert Provine kutatásainak rövid összefoglalója.