Mennyi idő töltöttek az első emberfélék a fákon?<br/>

Első ízben tártak fel egy teljes Australopithecus kart és kezet. A nem mindennapi lelet számos új információt nyújthat számunkra távoli és kihalt rokonaink anatómiai jellegzetességeiről, sőt viselkedéséről és életformájáról is. Fontos részleteket tudhatunk meg elülső végtagunk evolúciójáról is.

Ha az aktuális információk előtt tájékozódni szeretne az ember evolúciójáról, olvassa el korábbi cikkünket!

A szóban forgó Australopithecus maradványra az egyik klasszikus embertani lelőhelyen, a dél-afrikai Sterkfonteinben bukkant rá Dr. Ron Clarke antropológus és csapata. A helyszínen már több éve folyik a munka, s tavaly egy teljes koponya, valamint más, kapcsolódó maradványok felfedezéséről számoltak be. A most megtalált kar valószínűleg ugyanehhez az egyedhez tartozik, bár ez még nem egyértelmű. A kar és a kéz részben még mindig a környező kőzetekbe ágyazódik. Gondos munkával preparálják ki őket, hogy aztán részletesebb vizsgálatokra laboratóriumba szállíthassák.

Bizonyos következtetések azonban már a helyszínen is levonhatók. A barlang cseppköveinek kormeghatározásából kiderült, hogy a korai emberféle kb. 3,3 millió éve pusztult el. A csontok elrendeződéséből úgy tűnik, hogy az egyed bal karja a fej fölé nyúlik, kezét ökölbe szorítva. A kar csontjainak hossza a modern emberéhez hasonló, a kéz csontjai azonban jelentős eltéréseket mutatnak. A hüvelykujj jóval erőteljesebb felépítésű, a görbült ujjcsontok pedig a mai emberszabású majmok ujjcsontjaira emlékeztetnek.

A könyök szerkezete az orángutánokéhoz áll a legközelebb, bár a karcsontok nem olyan megnyúltak, mint a fákon élő, különleges mozgású emberszabású majomé. Ennek ellenére az új felfedezés megerősítheti Clarke korábbi elméletét, mely szerint az Australopithecus fajok idejük nagy részét a fákon tölthették. A kutató elmondta, hogy erre már csak azért is szükség volt, mert a nagymacskák és hiénák miatt általában veszélyes volt a talajon tartózkodni, főleg éjszaka. A lelőhely környékén az említett állatoktól sok maradványt találtak.

Clarke és csapata bízik benne, hogy a további ásatások során a teljes csontváz előkerül a mélyebb rétegekből, többek között a láb csontjai is. Ez majd lehetőséget nyújt a mellső és hátsó végtagok hosszúságának összehasonlítására, ami további fontos információkat nyújthat a faj életmódjáról. Példának okáért a mai emberszabású majmok hosszú karokkal és viszonylag rövid lábbal rendelkeznek, fánlakó életmódjuknak megfelelően.

S. T.

Ajánló:

Ron Clarke teljes cikke a South African Journal of Science magazinban (letölthető pdf-formátumban). A sterkfonteini lelet részletes bemutatása. A modern ember eredete - a Lucytől a Homo sapiensig.

Korábban: