Eredmények a rák elleni küzdelemben<br/>

A világ számtalan laboratóriumában és kórházában megfeszített erővel folyik a daganatos megbetegedések elleni küzdelem. Cikkünkben négy olyan fejleményről számolunk be, amelyek kisebb-nagyobb sikereket jelentenek a szörnyű kór különböző típusainak kezelésében.

Nagyszerű eredmények a fehérvérűség egyik fajtájának kezelésében

Az elmúlt hónapban három amerikai intézetben már a klinikai tesztek első fázisában próbálták ki az STI-571 jelű gyógyszert, amellyel krónikus myeloid leukémiában szenvedő betegeket kezeltek. A Novartis gyógyszergyár új terméke, amelyet naponta egyszer, tabletta formájában kell beszedni, célzott terápiát jelent: hatóanyaga csak a tumorsejtek egyik mutáns fehérjemolekuláját támadja meg, az egészséges sejtekre nem jelent veszélyt. Így gyakorlatilag nem lépnek fel mellékhatások.

Az eddigi eredmények igen biztatóak. Így például a Johnson Rákkutató Központban (Kalifornia Egyetem) kezelt 24 betegnek szinte kivétel nélkül javult az állapota, pedig a hagyományos interferonos kezelésekre nem reagáltak. Napi 200 milligramm STI-571 majdnem mindegyikükben helyreállította a normális fehérvérsejtszámot, nagyobb adagok hatására pedig néhány esetben teljesen eltűntek a kóros fehérjék, a betegség molekuláris okozói.

A krónikus myeloid leukémia a fehérvérűség egyik leggyakoribb formája - az összes leukémiás eset 20-25%-át adja. Általában a 30-50. életév között jelentkezik, s egy vérképző őssejt genetikai anyagának mutációja (megváltozása) miatt fejlődik ki. A folyamat a következőképpen zajlik: a 22. kromoszóma hosszú karja a 9. kromoszómára helyeződik át (kromoszóma-mutáció). Ennek következtében egy ún. onkogén aktiválódik (onkogénnek nevezik a tumort kialakító géneket). Ez az onkogén a tirozinkináz nevű fehérje egyik változatát kódolja, amely nagy mennyiségben kezd termelődni. A fehérje hatására a granulociták (a fehérvérsejtek egyik típusa) osztódása felgyorsul. A burjánzó, éretlen sejttömeg kiszorítja az egészséges őssejtek sejtvonalait. Így az egész vérképzés hatékonysága folyamatosan romlik, de különösen az ún. myeloid vonalé. A kóros granulociták miatt az immunrendszer hatékonysága csökken. A normális vörösvértestek hiánya miatt vérszegénység, a vérlemezkék kis száma miatt vérzékenység alakul ki. Végül az élettel összeegyeztethetetlen állapot alakul ki.

A fenti folyamatok viszonylag lassan zajlanak, így a tünetek is lassabban jelennek meg, mint a leukémia akut eseteiben. A betegség megjelenése után idősebbekben az átlagos túlélési idő kb. 5 év. Fiatalabbaknál az esetek 60%-ában teljes gyógyulást lehet elérni csontvelő-átültetéssel.

A krónikus myeloid leukémiában szenvedők a jelenlegi gyakorlat szerint interferonos kezelést kapnak, de ez a legtöbb esetben nem segít. A csontvelő-átültetés pedig keveseknek adatik meg. A kutatók reménykednek benne, hogy az új gyógyszer az e hónapban nagyobb méretekben megkezdődő második klinikai vizsgálati fázisban is jó eredményeket produkál, s öt éven belül a betegség elleni alapvető szer lehet.

Eredményes kombinált kezelés a vastagbélrák áttételeződésének lassítására

Egy újfajta eljárás a hagyományos kemoterápiás kezelést olyan gyógymóddal kombinálja, amelynek során direkt módon juttatnak a májba gyógyszereket. Az eredmények szerint ennek következtében nőtt azoknak az előrehaladott vastagbélrákban szenvedő betegeknek a várható élettartama, akiknél a daganat már a májba is átterjedt.

A New England Journal of Medicine december 30-ai számában megjelent tanulmány szerint az új módszer hatékonyságát 156 olyan beteg kezelési adatai alapján értékelték ki, akik már átestek sebészeti beavatkozáson. Esetükben során a májba áttételeződött daganatot távolították el a szervezetből. Az ilyen jellegű beavatkozásokon átesett betegeknek kb. 65%-a marad életben két évnél hosszabb ideig, s 25%-uk mondható tünetmentesnek.

A vizsgálatok során a betegek egy csoportját csak a hagyományos kemoterápiás módszerekkel kezelték, míg a másik csoportnál egy hasüregbe beültetett pumpa segítségével folyamatosan más gyógyszereket jutattak a májartériába (májartéria infúziós terápia).

A Memorial Sloan-Kettering Cancer Center kutatóorvosainak beszámolója szerint a kombinált kezelés jelentősen megnövelte a túlélési arányt: az ebben részesült betegek 86 százaléka maradt életben két évnél hosszabb ideig, míg a csak kemoterápiában részesülőknek csak 72%-a. Előbbi csoportban az átlagos túlélési idő 72,2 hónap, míg az utóbbiban csak 59,3 hónap volt. Még biztatóbb, hogy a kombinált kezelésben részesülők 90%-ában két év után sem újult ki a daganat a májban, míg a másik csoportnál ez az arány csak 60%-os volt. Ez azt jelenti, hogy a vastagbélből való újabb átterjedés hatékonysága jelentősen csökkent.

Növekedési faktor a rák ellen

Amerikai kutatók újabb gént azonosítottak az emberi génkészletben. A felfedezés a daganatos betegségekben szenvedőknek is segíthet.

Az opioid növekedési faktor (Opioid Growth Factor) nevű fehérje természetes módon fordul elő a szervezetben, s a sejtosztódás szabályozásában játszik szerepet. A kutatók állatokon végzett vizsgálatok során már korábban felfedezték, hogy a fehérje lassítja a daganatok növekedését, s drámai módon csökkenti áttételeződésüket. Megfelelő hatás kifejtése esetén az immunrendszer megbirkózhat a rákos sejtekkel. Ian Zagon (Penn State's College of Medicine) és munkatársai a Brain Research c. szaklap decemberi számában közölték eredményeiket.

A jelenleg zajló klinikai tesztek során hasnyálmirigy-daganatban szenvedő betegeknek opioid növekedési faktort adnak. "A szervezet saját védekezési mechanizmusát erősítjük a rák elleni harcban. Ez a kezelési forma az általában súlyos mellékhatásokat kiváltó citosztatikumok egyik alternatívája lehet a jövőben" - mondta Zagon, aki reméli, hogy a fehérje legalább akkora hatást fejt ki tumorsejtekre, mint azt az állatkísérletek során tapasztalták.

A kutató és munkatársai közel 25 éve dolgoznak a rák elleni küzdelem frontvonalában. Jelenlegi felfedezésük lényege, hogy megtalálták azt a gént, amely a növekedési faktort megkötő receptort kódolja. Ennek az információnak a birtokában még hatékonyabb rák elleni gyógyszerek fejleszthetők ki.

Rosszindulatú R2-es

A Gene (Gén) című tudományos folyóirat a ribonukleotid reduktáz nevű enzim R2 alegységét kódoló gén különleges szerepéről számolt be a daganatok kialakulásában és növekedésében. A ribonukleotid reduktáz bonyolult szerkezetű, több komponensből felépülő fehérje, amely csak a sejtosztódás irányában elkötelezett sejtekben aktív. Működésének lényege, hogy a DNS molekulák építőkockáit készíti elő olyan módon, hogy a nyersanyagként szolgáló molekulákról egy oxigénatomot hasít le. Az új kutatások szerint az enzim R2 jelű komponense génjének abnormálisan magas szintje alapvető szerepet játszhat a daganatos sejtek rosszindulatúvá válásában, mivel megsokszorozódása - amely egyébként a sok rákos szövetben túltermelődő c-Myc onkogén hatására következik be - a génkészlet instabilitásához vezet. Ez az információ a kutatók számára lehetővé teszi, hogy rákellenes gyógyszerek új típusait fejlesszék ki, amelyek számos daganat ellen lesznek bevethető. A kutatások első két gyümölcse a GTI 2040 és a GTI 2501 jelű gyógyszer, amelyek közül az első már zöld utat kapott a klinikai teszteken való kipróbálásra is. A gyógyszereket a Lorus Therapeutics Inc. nevű gyógyszergyártó cég fejlesztette ki.

S. T.

Ajánló:

Korábban: