Cickány méretű főemlősök Kínából<br/>

Kína keleti részén került elő az eddig ismert legkisebb főemlős, egy 45 millió évvel ezelőtt élt ősmajom. Az új lelet segít kitölteni egy hézagot a főemlősök törzsfáján.

A majmok, az emberszabású majmok és az ember néhány őse olyan apró volt, hogy elfért volna egy ember hüvelykujjának a tetején. Az új lelet még az antropológusokat is meglepte. A két eltérő fajhoz tartozó fosszilis lábfejcsontok kisebbek, mint bármelyik eddig ismert élőlényé a főemlősök között. Az értékes maradványokat Kína keleti részén találták egy mészkőbányában. A csontok mérete alig éri el a rizsszem nagyságát.

A két faj közül a kisebbik, 10 gramm körüli súlyával eltörpül a 30-50 grammos, kifejlett állapotban 230-330 mm-es madagaszkári egérmaki (Microcebus murinus) mellett, amely a legkisebb termetű a ma élő főemlősök között. Mindkét faj egy esőerdőben élt körülbelül 45 millió évvel ezelőtt, és rovarokkal, fanedvekkel táplálkozott.

A madagaszkári egérmaki

Az amerikai és kínai kutatókból álló csoport a közelmúltban felfedezett egy harmadik főemlősmaradványt is, amely az Eosimias centennicus nevet kapta. Ennek az állatnak a fogai és az állkapcsai kerültek elő 4-5 évvel ezelőtt, most viszont megtalálták a bokacsontjait is, amelyek arra utalnak, hogy az Eosimias az ember egyik korai ősének tekinthető.

Az Eosimias (bal oldali rajz) és a két új apró faj együtt éltek abban az időben, amikor az alacsonyabb rendű főemlősök szétváltak a magasabb rendű főemlősöktől. Az alacsonyabb rendű főemlősökhöz tartoznak a makifélék, míg a magasabb rendű főemlősökhöz például a Hominidák. A szétválás 40-50 millió évvel ezelőtt történt. A körülbelül 80-90 grammos Eosimias nagyobb volt, mint az egyelőre el nem nevezett apró majmok. A két új faj közül a kisebbik az Eosimias alatt helyezkedhetett el az evolúciós törzsfán, közös őse lehetett a magasabb rendű főemlősöknek és néhány alacsonyabb rendű főemlősnek. A nagyobbik, amely körülbelül 15 grammos lehetett, a jelek szerint a magasabb rendű főemlősökhöz tartozott, talán ugyanabba a családba, mint az Eosimias.

Az antropológusok bíztak benne, hogy találni fognak egy meglehetősen kicsi élőlényt az alsó- és magasabb rendű főemlősök elágazásánál. De azt senki sem gondolta, hogy 45 millió évvel ezelőtt az őseink mindössze cickány méretűek voltak. Mivel szinte pihenés nélkül kellett fogyasztaniuk a rovarokat, hogy fenntartsák a gyors anyagcseréjüket, magasabb rendű főemlősjellegek alakultak ki: előrenéző két szem, puha kezek karmok nélkül, ami a rovarok megragadását segítette elő.

Ellentétben a ma élő magasabb rendű emlősökkel, amelyek társas életet élnek, és napközben mozognak, ezeket az élőlényeket az apró méretük arra kényszerítette, hogy napközben elrejtőzzenek, és éjszaka táplálkozzanak. A most előkerült pici fajok a legkisebbek a több mint egy tucat kistermetű főemlős faj között, amelyet a kínai bányában találtak. Az Eosimias is itt került elő. Ennek a bokacsontjai további bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy ez az élőlény a magasabb rendű főemlősökhöz tartozott. Nyilvánvalóan négy lábon járt, mert a majmokhoz hasonlóan a fák ágainak a tetején rohant, és a lábai lefelé irányultak. Az alacsonyabb rendű főemlősök belekapaszkodnak a fa törzsébe, így a lábaik befelé néznek. De a bizonyítékok még nem túl meggyőzőek. Az is elképzelhető, hogy az Eosimias egy alacsonyabb rendű főemlős volt, amelynek néhány jellegzetes tulajdonsága hasonló volt a magasabb rendű főemlősökéhez. Döntő bizonyítékokat az szolgáltatna, ha koponya vagy teljes csontvázmaradványok is előkerülnének a lelőhelyről.

Dulai Alfréd

Ajánló: