Fogságban nevelkedtek<br/>

Az inkák egykor az Andok lelkét tisztelték a kondorkeselyűben. Dél-Amerika dögevő madarai nem is olyan rég még Venezuelától egészen Patagóniáig elsötétítették az égboltot.

Azonban az utóbbi száz évben folytatott vadászatoknak, a környezetszennyezésnek és az élőhelyek lerombolásának az lett a törvényszerű következménye, hogy mostanra nemcsak vészesen megfogyatkoztak, de már nem is találjuk meg a fajt minden régebbi élőhelyén.

A fiókák a bevésődés meghatározó időszakában nem láthatják gondozóikat, életüknek ebben a szakaszában a szülőket felnőtt madarakat utánzó bábuk pótolják

Napjainkban a róla gondoskodó ember fekete kabátujjal és egy kondorkeselyű fejét utánzó bábuval leplezi kilétét, amikor beadja az élelmet a fogságban nevelkedő fiókáknak, majd megvakargatja a hátukat, ahogyan az etetés után a valódi szülőktől is járna az utódoknak.
Konrad Lorenz óta jól ismert a bevésődés fogalma, vagyis az, hogy a madarak a kikelés utáni érzékeny időszakban tanulják meg, kik a szüleik. Ha tehát egy programnak az a célja, hogy a vadon számára teljes értékű példányokat neveljen, a fiókák még akkor sem kerülhetnek kapcsolatba az emberrel, ha fogságban születnek. Argentínában 1991-ben kezdtek bele abba a természetvédelmi programba, amely kezdetben igyekezett megfigyelni a vadon élő állatok viselkedését, hogy a későbbiekben erre a tudásra alapozva a tojásokat mesterségesen keltessék, a fiókákat felneveljék, és a madarakat visszavezessék a természetbe.

A szakértők a fióka kikelésénél is bábáskodnak.

A kondorkeselyű két-három évenként költ, egyszerre mindig csak egy tojást rak. A szakértők idővel rájöttek, hogy ha ezt elveszik a szülőktől, a pár gondoskodik egy újabb tojásról, s mialatt felnevelik az elveszettnek hitt fióka testvérét, a kutatók biztonságos körülmények között gondozhatják a szülőpár első fiókáját. Négy éve, az első példányok szabadon eresztésekor a gondos nevelők némi útravalóval látták el a madarakat: nyomkövetést lehetővé tevő adókat szereltek a keselyűk szárnyára. A készülékeket működtető napelemekkel a módszer több éves megfigyelést tesz lehetővé. A hőlégballonosokhoz hasonlóan a keselyűk is mesterien használják ki a meleg felszálló légáramlatokat, szárnyaikat kiterjesztve könnyedén ülik meg az áramlatokat. Így hódítják meg az égboltot akár 7500 méter magasságokig, és noha nem vándorolnak, a táplálékkeresés közben akár 7000 négyzetméteres körzetet is bejárhatnak.

Szabadon

A szabadba visszahelyezett madarak sorsa szempontjából döntő, hogy vadon élő fajtársaik befogadják vagy elutasítják-e őket. Egyedül nagyon kevés esélyük van az életben maradásra, mivel még sokat kell tanulniuk a keselyűéletről.
Csakúgy a kutatóknak. Munkájuk még eredményesebb lehet, ha mind jobban megértik a fajra jellemző csoportdinamikát, a madarak rangsorát szemléltető csípési rendet és az andoki keselyű általános biológiáját.

(Élet és Tudomány)

Ajánló:

Korábban:

2000. március 28. Zoológusok szerint rendkívüli a felfedezés, amit egy expedíció tagja tett Peruban, az Andokban: egy mindeddig ismeretlen emlősfajt talált.