Kicsapongó nőstények evolúciós előnyben<br/>

A guppik tanulmányozása során elért eredmények egy régi evolúciós probléma megoldását nyújthatják.

A tudósok régóta kutatják, hogy milyen evolúciós előny származhat egyes fajok nőstényeinek poligám viselkedéséből. A hímek esetében a több partnerrel való párzás gyakori viselkedésformának számít, s magyarázata is egyszerű: ha az egyed több helyen is elhelyezi "vérvonalát", akkor nagyobb eséllyel születnek utódai, így nagyobb eséllyel adódik tovább génkészlete (számos férfi ezzel a tudományos indokkal magyarázza hódításait, ami persze kissé erőltetettnek tűnik). A nőstények azonban egy adott szaporodási ciklusban csak egy hímtől termékenyülhetnek meg, így elméletileg nincs értelme annak, hogy több hímmel is párosodjanak: ez energiapazarlást jelent, s az aktus közben a ragadozók is könnyebben lecsaphatnak.

Dr. Anne Marguan és kollegái (St. Andrews University, Skócia) Trinidadnál befogott, vadon élő szivárványos guppik (Lebistes reticulatus) tanulmányozásával próbálta megfejteni a "kicsapongó" nőstények titkát. Azt találták, hogy a több hímmel is párosodott nőstények több és rátermettebb utódnak adtak életet, mint monogám társaik. Az ivadékok ráadásul korábban látták meg a napvilágot, s a ragadozók elől is jobb eredménnyel menekültek, ami persze evolúciós előnyt jelent.

A kutatónő szerint a fenti magyarázat számos más fajra, köztük hüllőkre és madarakra is kiterjeszthető, de feltehetően nem alkalmazható az emlősállatokra. Az emberre pedig végképp nem áll, már csak utódainak kis száma miatt sem. A csapodár hölgyeknek egyelőre tehát nélkülözni kell a tudományos érveket...

S. T.

Ajánló:

A Scientific American angol nyelvű cikke a nőstények párválasztásáról, számos kapcsolódó oldallal és képes információval.