A vastag- és végbélrák sikeres megállítása<br/>

Kanadai kutatók felfedezték, hogy egy korábban rákkeltő hatásúnak gondolt fehérje hatékonyan gátolja a végbél és a vastagbél daganatainak növekedését.

A Toronto Egyetem tudósai más jellegű kutatások "melléktermékeként", szinte véletlenül jöttek rá, hogy a p110g jelzésű fehérje-alegység jelenléte igen hatékonyan blokkolja az emésztőrendszer végső szakaszának rákos burjánzásait. Eredetileg azt vizsgálták, hogyan szabályozza a szóban forgó molekula az immunrendszer fehérvérsejtjeinek mozgását. A rákos sejtekkel való kölcsönhatás megfigyelését nem tervezték, mivel korábbi eredmények azt sugallták, hogy a p110g-t hordozó enzim (egy lipid-kináz) maga is rákot okoz, hiszen serkenti a sejtosztódást, és gátolja a programozott sejthalál mechanizmusát.

Prof. Josef Penninger, a kutatások vezetője elmondta, hogy teljesen váratlan eredményekre jutottak. Azok a genetikailag módosított egerek, amelyekből a p110g hiányzott, megbetegedtek és elpusztultak. A kimúlt állatokban kiterjedt vastag- és végbéldaganatokat találtak. A daganatok kialakulása nem állt kapcsolatban más, a vastag- és végbélrákokkal összefüggésbe hozható gének kóros mutációival (örökletes elváltozásaival). Úgy tűnik tehát, hogy egyetlen mutáció okozta a megbetegedéseket, bár az nem zárható ki, hogy ennek hatására más, eddig ismeretlen gének működése is megváltozott.

Ezután a kutatócsoport emberekből származó rákos sejtekkel kezdett laboratóriumi (in vitro) kísérleteket. Megállapították, hogy a nyolc vizsgált humán vastagbélrákos sejtvonal mindegyikéből hiányzott a p110g fehérje-alegység (vagy legalábbis nem termelődött kimutatható mennyiségben). Ezekhez a rákos sejtekhez a fehérje-alegységet kódoló gént bejuttatva kiderült, hogy a kóros sejtburjánzás leállt. Az eredmény azért is jelentős, mert e rákos sejtvonalak kialakulásában más gének mutációi is szerepet játszottak.

A kísérleteket ezután élő szervezetben (in vivo) is lefolytatták. Egészséges egerekbe emberi vastag- és végbéldaganatokból származó sejteket juttattak, s az állatokban gyorsan ki is fejlődtek a tumorok. A p110g-kezelés hatására azonban ebben az esetben is sikerült blokkolni további növekedésüket és szétterjedésüket. Ezek az eredmények nagyon biztatóak az emberi alkalmazás tekintetében is. Mindebből ugyanis az következhet, hogy a p110g-t tartalmazó, szóban forgó fehérjemolekula a vastag- és végbélrákok esetében daganatelnyomó hatású lehet.

Penninger professzor elmondta, hogy ezek az eredmények nemcsak a betegeknek, de azoknak is nagy reményt nyújthatnak, akik genetikai örökségük révén hajlamosak a vastag- és végbélrákra. A kutatócsoport most a fehérje és a rákos sejtek közötti kölcsönhatás molekuláris mechanizmusát vizsgálja.

S. T.

Tudományos háttéranyag: A bélrendszer daganatai

Vékonybéldaganatok

Annak ellenére, hogy a béltraktus teljes hosszának 80 százaléka (körülbelül 6-7 méter) a vékonybél, az összes daganat 0,5 százalékát, a bélrendszer daganatainak 5 százalékát teszik ki. Az ilyen kis előfordulási gyakoriság oka nem tisztázott. Lehet, hogy azért, mert a vékonybél nem rögzített teljesen, szabadabban mozog, mint a többi bélszakasz, és a tartalma gyorsabban áthalad rajta, így rövidebb ideig érintkeznek a falával rákkeltő anyagok.

Tünetet csak későn okoz, általában heveny bélelzáródás formájában.

Vastagbélrák, végbélrák

Gyakorisága a fejlett országokban és hazánkban is emelkedik.

Férfiaknál évente 3900-4000, nőknél 3700-3800 új megbetegedésre számíthatunk, és 100 000 férfira 80 nő, 100 000 nőre 40-70 rákos beteg jut.

Kialakulásában nagy szerepet játszanak a környezeti tényezők, a magas zsír-, koleszterinbevitel, a kevés rosttartalmú étel fogyasztása. Az elfogyasztott rostok hatására a táplálék gyorsabban halad át a bélcsatornán, és így a bél fala rövidebb ideig érintkezik a potenciális rákkeltő anyagokkal, illetve a nagy mennyiségű rost felhígítja ezeket a vegyületeket a tömegesebb székletben.

Megfigyelték, hogy azokban az országokban, ahol a rostfogyasztás magasabb, a vastagbélrák ritkábban fordul elő.

A rostfogyasztáson kívül egyéb tényezők is szerepelnek a vastagbélrák kivédésében, pl. a sok főzelék, ezen belül a káposzta, kelbimbó, brokkoli, a kellő mennyiségű kalcium bevitele. Fontos még az örökletes, családi tényezők szerepe is. A betegek körülbelül 25 százalékában családi halmozódás figyelhető meg. Egyéb veszélyeztető tényező lehet a hosszan fennálló vastagbélgyulladás, a bélpolipok is.

A vastagbélrák később okoz tüneteket, mint a végbélrák, illetve mások a tünetei. Vastagbélrák esetén eleinte mérsékelt hasi diszkomfortérzés, enyhe hasfájdalom, hányinger, tapintható hasi terime, tisztázatlan vérszegénység, ezt kísérő gyengeség, fogyás jelentkezhet. Esetenként akut bélelzáródás vagy a bélfal daganat okozta átfúródása miatt sürgősségi ellátásra van szükség. Utóbbi esetben a kezdeti tüneteknek nem tulajdonítottak jelentőséget, és ez már a daganat helyi előrehaladott állapotát jelenti.

Minél lejjebb jutunk a bélrendszerben, annál gyakoribb tünet a székletürítési szokások megváltozása: a székrekedés, amelyet indokolatlanul hasmenés vált fel, a széklet elvékonyodása, véres, nyákos székürítés vagy széklet nélküli friss, piros vér ürítése. Görcsös lehet a székürítés olyan érzéssel, hogy a kiürülés nem volt teljes. A bélelzáródás ezen a szakaszon viszonylag ritka, mert itt a bél (a végbélnyílás felett) igen tág.

Gyakran a vérzést aranyér-eredetűnek vélik annak ellenére, hogy már fél-egy évvel korábban jelentkeztek a fenti kísérő tünetek.

Nagyon fontos lenne a rendszeres szűrővizsgálat bevezetése, amellyel a székletben kis mennyiségben megjelenő vért lehet kimutatni. Emellett a végbélrákot az alsó 8-10 centiméteres szakaszon ujjal is el lehet érni, tapintható egyszerű végbélvizsgálat alkalmával.

Mindezen tünetek bármelyikének megjelenése estén azonnal forduljunk háziorvoshoz. A kivizsgálás során fel kell térképezni a lehetséges daganat helyét. Béltükrözést kell végezni, amely a pontos helymeghatározás mellett szövettani vizsgálatra alkalmas mintavételt is lehetővé tesz. A tükrözést ki kell egészíteni kontrasztanyagos röntgenvizsgálatokkal, mert az esetek 4-5 százalékában a daganat a bélrendszer más helyén is előfordulhat, illetve a daganat mellett egyidejűleg bélpolip jelenléte is fennállhat.

A bélrendszeri daganatok kezelési lehetőségeit az határozza meg, hogy milyen mélyre szűri be a bélfalat, beterjed-e körülvevő zsírszövetbe és nyirokcsomókba, adott-e távoli áttétet. Utóbbi lehet a májban, csontokban, tüdőben, agyban és más szervekben.

Dr. Heródek Gabriella onkológus adjunktus cikkét (megjelent a Kisalföld Gyógy-ír c. Egészség-Életmód mellékletében, 1997. augusztus 25-én) a szerkesztőség szíves engedélyével közöltük.

Ajánló:

A vastagbéldaganat az egyik leggyakoribb daganatféleség. A világ fejlett országaiban évtizedek óta a második leggyakoribb daganatos halálokként szerepel. Az 1994-es rákstatisztika összesített adatai alapján hazánk mindkét nem vonatkozásában, 46 ország "rangsorában" a második helyen áll a vastagbélrák okozta halálozásban. A férfiak Csehszlovákia, a nők Új-Zéland után következnek. A vastagbéldaganat az utóbbi évtizedekben fokozatosan növekvő tendenciát mutat Magyarországon. (Gyógy-ír, 1998. január 12.) A colorectális adenómák a vastag- és végbél jóindulatú daganatai (polipjai), amelyek a vastagbélrák prekurzorainak tekinthetők. Az Észak-Karolina Egyetem kutatócsoportja arról számolt be, hogy azokban a nőkben, akiknek folsavfogyasztásuk, illetve azokban a férfiakban, akiknek E-vitamin-fogyasztásuk magas, kisebb eséllyel fejlődnek ki colorectális adenómák. A Fred Hutchinson Rákkutató Központ kutatói arról számoltak be, hogy azoknál, akik rendszeresen szednek vitaminokat, jelentősen csökken a vastagbélrák kialakulásának kockázata. A Kisalföld Egészség-Életmód melléklete.