"Egérkórház"<br/>

Az egerek genetikai szempontból 95 százalékig emberek: csaknem minden emberi gén megfelelőjét megtalálni bennük. A beteg embert beteg egerek modellezhetik. Rajtuk lehet tanulmányozni az emberi betegségek kialakulását, lefolyását és gyógyítását. Ezért írta a Nature, hogy a kilencvenes évek "az egerek évtizede".

4000-nél több betegségről biztosan tudjuk, hogy genetikai eredetűek, de csak kevésnek a génjét sikerült azonosítani. Az első a halálos agykárosodást okozó Chorea-Huntington-kór génje volt. Persze ritka az olyan betegség, amit csak egyetlen gén hibája okoz. Sokkal több ember szenved magas vérnyomásban, rákban, skizofréniában, tehát olyan betegségekben, amiket több, részben még ismeretlen gén kölcsönhatása és gyakran a környezeti hatások együttese okoz. Mivel az egerek és emberek genetikailag nagyon hasonlóak, a genetikai eredetű betegségek mindkettejüknél legalábbis nagyon hasonló tünetekkel jelentkeznek.

Példa erre egy 1947-ben felbukkant mutáns, az úgynevezett Splotch-egér. A hasán levő fehér folt arról árulkodott, hogy valami nincs rendben vele. Valóban kiderült, hogy szívhibája van. Ma már ismert, hogy a Splotch-egérnek a Pax3-génje hibás. Nem sokkal később az embernél is azonosították ezt a gént, amelynek hibája a Waardenburg-szindrómát okozza. Az ilyen emberek süketek, probléma van a szívükkel, különböző színű a szemük, és gyakran egy fehér fürt van a hajukban. A Pax-génekkel szerzett tapasztalatai adták Balling professzornak az ötletet, hogy a müncheni Környezeti és Egészségi Kutatóközpont területén levő, "egérkórház" elnevezésű állatházban az emberi genetikai betegségeket módszeresen egereken modellezze.

A genetikai betegségeket okozó mutációk az embernél ritkán lépnek fel, ami jó az embereknek, de nem jó a kutatóknak. A természet tehát segítségre szorul! Egy erősen mutagén vegyülettel Balling változásokat idézett elő az egerek genomjában, és kiválasztotta közülük a számára ígéreteseket. Az alapos orvosi, sőt pszichiátriai vizsgálatnak alávetett mutánsokat aztán kiválasztott partnerrel szaporította. Csak akkor fogadta el, hogy az új tulajdonságnak genetikai oka van, ha a szaporítás során öröklődőnek bizonyult. Azután meg kell állapítani, hogy az egerek mintegy 140 000 génje közül melyik felelős az elváltozásért, és meg kell keresni az embernél is az ennek megfelelő gént. A klinikai kutatók ezzel egyidejűleg olyan beteg embereket keresnek, akiknek tünetei hasonlóak a beteg egerekéhez, és megfelelő terápiát igyekeznek kifejleszteni.

A genetikailag célszerűen megváltoztatott egerek genomjában eggyel több vagy eggyel kevesebb gén is lehet. Az előbbieket transzgén egereknek nevezik. Az első transzgén egér óriás volt, mert a patkányok egyik növekedési hormonjának a génjét ültették bele. Az egérkutatás forradalma azonban az amerikai Mario Capecchi laboratóriumában zajlott le 1989-ben. Neki sikerült eggyel kevesebb génnel bíró ún. "knock-out-egereket" kreálnia.

Napjainkban a kutatók szinte hetente adnak hírt új gén-egerekről: az egyik fogékony a rákra, a másik ellenálló vele szemben, vannak köztük izmosak, hízásra hajlamosak és érelmeszesedettek, mások bizonyos fóbiákban, depresszióban szenvednek. Az orvosbiológiai kutatások ma már nem képzelhetők el ilyen génegerek nélkül, amelyek a gyógyszergyáraknak is sok pénzt megérnek. Ezért írta a Nature, hogy a kilencvenes évek "az egerek évtizede".

Bármilyen látványosak is az egerekkel végzett kísérletek, az eredményeket ajánlatos óvatosan kezelni. A rossz emlékű Contergant is egereken való tesztelés után hozták forgalomba. Az egereknél nem volt mellékhatása, az embereknél annál inkább.

Másrészt az egerek sem egyformák: az egyik törzs érzékenyebb a károsító sugárzásokra, a másik viszont bizonyos gyógyszerekre. Még a kísérletező személye sem elhanyagolható zavaró tényező. Három amerikai laboratóriumban a magatartáskutatók ugyanazon eredetű egerekkel ugyanazokat a kísérleteket elvégezve eltérő eredményre jutottak.

Időközben a müncheni egérkórház iskolát teremtett. Amikor Balling első ízben előadta elgondolását az emberi betegségek egereken való modellezéséről, amerikai kollégái kinevették. Ma már Nagy-Britanniában is létezik egy ilyen kutatóközpont, Amerikában pedig egyszerre hármat is alapítottak.

(Természet Világa)