Hang és érzelem<BR/>

A bosszús ember beszél a leggyorsabban, viszont igen pontosan artikulál. Az örvendező személy nem beszél olyan gyorsan, de jól kinyitja a száját. A szomorú ember gyakran passzív és beszéd közben alig mozgatja az alsó állkapcsát.

Az ügyféllel, vagy partnerrel való társalgás közben nemcsak a szavak megválogatása fontos, hanem a beszéd hangzása is. A hallgató pontosan érzékeli partnerének érzelmi állapotát, azonban eddig nem volt világos, hogy ezt milyen akusztikai jegyek alapján állapítja meg.

Ennek kiderítésére Walter Sendlmeier berlini kommunikációkutató azt kezdte vizsgálni, hogy a különböző kísérleti személyek beszédének hangzásában milyen különbségek mutatkoznak öröm, bosszúság, félelem, unalom esetén. Tartalmilag semleges szöveget színészekkel hangszalagra mondatott, majd kísérleti hallgatóknak lejátszott. A hallgatók szerint egyértelmű érzelmi töltésű felvételeket aztán a hangrés rezgéseit az idő függvényében ábrázoló úgynevezett laryngogramokkal kiértékelte.

Bosszús személyeknél a hangrés szélei hirtelen zárulnak és erős hangimpulzust idéznek elő: közepes és magas frekvenciákon a hangok energiája nagyobb és élesebben hangzanak. A szomorú ember hangja viszont tompa, szinte leheletszerű. A hangrés ilyenkor sokkal lágyabban zárul össze, ami a hanggörbe szinuszos futását és az alacsony rezgésszámokon nagyobb energiahányadot eredményez.

A hang által keltett összbenyomás azonban nem csak a hangrés rezgéseitől függ. A torok- és szájüreg fölerősíti, vagy gyengíti a felhangokat, azonkívül a has- és mellizmok, valamint a gégefő izmainak egy része és a nyelv is részt vesz a hangképzésben. A magánhangzók elnyújtásának vagy elnyelésének, valamint az artikuláció pontosságának is szerepe van. A bosszús ember beszél a leggyorsabban, viszont igen pontosan artikulál és kivehetően mozgatja az alsó állkapcsát. Az örvendező személy nem beszél olyan gyorsan, de jól kinyitja a száját. Félelem, unalom és szomorúság esetén a beszélő nemcsak a hangsúlytalan magánhangzókat nyeli el, hanem egész szótagokat is. A szomorú ember gyakran passzív és beszéd közben alig mozgatja az alsó állkapcsát.

Sendlmeier a szintetikus hangok létrehozásánál akarja hasznosítani felismeréseit, amelyek segítségével meg lehetne szüntetni az ilyen beszéd "lélektelen", géphang jellegét és érzelmi töltést lehetne belevinni.

(Természet Világa)