Miért iszákos a Homo sapiens?<br/>

Hogyan váltak a gyümölcsöt kedvelő főemlősök részeges emberekké?

Elszabadult a pokol. A vadonból egy tucat elefánt bukkant elő, és egyenesen azokhoz a kádakhoz cammogott, amelyekben az észak-indiai Prajapatibosti falucska lakói a frissen főzött rizssört tartották. Miután kiitták az egészet, olyan tombolásba kezdtek, mintha angol huligánok lennének. Az ittas elefántok széttaposták az egész falut, négy személy életét vesztette, hatan megsebesültek.

A dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkban már hagyomány, hogy az érett gyümölcsök fogyasztása után az elefántok rengeteg vizet isznak. Gyomrukban a gyümölcs hamarosan erjedésnek indul, a gyümölcsök cukrából alkohol lesz, és a becsípett állatok trombitálva fel-alá rohangálnak és fákat tépnek ki.

Ausztráliai rovarkutatók arról tájékoztatnak, hogy nemcsak a nagy testű állatok, hanem a kicsik is szívesen "alkoholizálnak". Az európai mézelő méhek előszeretettel gyűjtik a nagy cukortartalmú nektárt, amely már a virágon erjedésnek indulhat. A begyűjtése közben ittassá vált méhek olykor repülni sem tudtak és a földre estek, mások nem találtak haza, vagy ha igen, akkor szokatlan viselkedésük miatt az őrök nem engedték be őket a kaptárba.

Aki tudományosan akar az alkoholizmus kérdésével foglalkozni, könyvtárnyi irodalmat talál arról, hogy a szegény Homo sapiens milyen bűnei és gyöngeségei miatt válhat az alkohol rabjává. Robert Dudley, a Texas Egyetem biológusa nem tudja elhinni, hogy az ember csak néhány ezer évvel ezelőtt, mintegy véletlenül ismerte és szerette meg az erjesztett gyümölcsleveket. Miért van szervezetünkben - teszi fel a kérdést - olyan enzim, ami az alkoholt acet-aldehiddé, majd végül ecetsavvá alakítja? Ilyen enzim termeléséhez megfelelő genetikai program szükséges, aminek a kialakulása évmilliókig tartó evolúciós folyamat.

Véleménye szerint az emberi alkoholfogyasztás az erdőlakó főemlősök egyfajta specializálódása, ami talán 40 millió évvel ezelőtt, a trópusi Afrikában vette kezdetét. Akár a mai őserdőkben élő csimpánzok és gorillák, szőrös őseink is roppant kívánatosnak találták a cukorban gazdag gyümölcsöket.

A gyümölcstermő fák azonban egymástól messze vannak, és csak alapos keresés után lehet meglelni őket. Ebben segít az állatok szaglása: amikor a mindenütt jelenlevő élesztőgombák az érett gyümölcsök cukrát etanollá kezdik erjeszteni, messze nyúló "alkoholzászló" keletkezik. E szagjel hatékonysága jól megfigyelhető a Drosophila nevű ecetmuslicánál: pillanatok alatt megjelenik a borospohár fölött, gyakran azelőtt, hogy akár egyetlen kortyot ihattunk volna belőle.

További kérdés, hogy gyümölcsöt kedvelő főemlősök hogyan váltak részeges emberekké? Dudley úgy véli, hogy ennek is, mint annyi másnak - elhízás, cukorbetegség - a bőség az oka. Ameddig az érett gyümölcsök ritkák voltak, és csak az év bizonyos szakában voltak hozzáférhetők, az alkalmi alkoholfogyasztás nem károsította a szervezetet.

A baj akkor kezdődött, amikor az ember megtanulta a bor tetszőleges mennyiségben való előállítását és eltartását. A természetes erjedés 14%-os alkoholtartalomnál megszűnik, mert az élesztősejtek elpusztulnak. Az ember azonban a későbbiek során feltalálta a lepárlást, amivel már a szervezetre rendkívül ártalmas tömény italokat is tudott készíteni.

(Természet Világa)