Vágólapra másolva!
A fiatal apa döbbenten állt ötéves kislánya ágya előtt, akit éjszaka valaki megfojtott. Még jobban megdöbbent, amikor a nyomozók őt gyanúsították a bűntett elkövetésével. "Átaludtam az éjszakát" – védekezett. Valóban átaludta, de mégis megfojtotta a lányát, ugyanis alvajáró volt.
Vágólapra másolva!

Senkinek sem kell azonban túlságosan aggódnia a családjáért, mert az erőszakos cselekményt elkövető alvajárók nagyon ritkák. Az alvajárók zöme teljesen ártalmatlan. Nem tanácsos azonban hirtelen felébreszteni őket, mert könnyen pánikba esnek. Legjobb az alvajárót szelíden az ágyához kísérni: többnyire engedelmeskedik és lefekve tovább alszik.

Elsősorban a gyermekek hajlamosak az ilyen éjszakai "kirándulásokra". 2-4 éves kora között minden harmadik gyerek kel föl álmában és tesz néhány lépést. A pubertás idejére azonban kinövik ezt és a felnőttek között csak minden ötvenedik az "álmában sétáló", hogy magyarra fordítsuk a somnambulans szót.

Az éjszaka aktív személyek közül csak minden ezredik hajlamos erőszakra és akkor sem olyan tragikus formájára, mint az esetünkben szereplő apa. Az erőszak legtöbbször a hozzátartozók ellen irányul, hiszen éjszaka azok vannak a környezetében. A fiatal apa sem akarta a kislányát megölni, sőt nagyon szerette, felesége azonban némi vonakodás után elismerte, hogy álmában a férje őt is többször megütötte és fojtogatta.

Ennek semmi köze nincs kettejük valóságos viszonyához, mert a szomnambulizmus testi jelenség. Az agresszív alvajáró többnyire azokkal a képzeletbeli ellenfeleivel küzd, akik álmában megjelennek neki. Teljesen elhibázott lenne az éjszakai erőszakos cselekményeket a lelki élet tükreként értékelni.

Az alvajáró mindig ártatlan, mert szinte soha nem emlékszik arra, amit álmában tett. Laboratóriumi vizsgálatok megmutatták, hogy bár felkeléskor az alvajáró szeme nyitva van, izmai megfeszülnek, agyáramai azonban a könnyű, vagy közepesen mély álomnak felelnek meg. Az alvajáró a mély álom hosszabb szakasza után hirtelen lép át a könnyű alvás fázisába, nem pedig folyamatos átmenet útján, amint az normális esetekben történik. Amikor ez a hirtelen változás bekövetkezik, az alvajáró felkel az ágyából.

A ritka erőszakos cselekmények némelyik alvajárónál ijesztő kiszámíthatósággal térnek vissza. Ilyen annak a házaspárnak az esete, akik teljesen normálisan töltik együtt napjaikat, esti lefekvés után azonban különös dolog történik. Az asszony bőrszíjakkal az ágyhoz köti férjét, de nem szexuális okokból, hanem a saját biztonsága érdekében: férje többször próbálta már álmában megfojtani. A dologban az a különös, hogy ez nem változtatott az asszony férje iránti érzelmein. Tudomásul vette, hogy férje a fojtogatásért nem tehető felelőssé és igyekszik segíteni rajta.

Szerencsére nincs mindig szükség ilyen drasztikus "rendszabályokra". Legtöbbször elég bezárni a hálószoba ajtaját, vagy kinyitáskor megszólaló csengőt szerelni rá. A csengő hangja már elég ahhoz, hogy visszahozza az alvajárót a való világba.

Az alvajárók olykor maguk is rájönnek, mi vezet éjszakai sétáikhoz és ki tudják kerülni az ilyen helyzeteket. Leggyakrabban a stressz, vagy az idegen környezet váltja ki az alvajárást. Ismeretes annak a kereskedelmi utazónak az esete, akinek meg kellett változtatnia a foglalkozását, mert álmában csaknem minden éjjel aprófát csinált szállodai szobája bútorzatából.

Az alvajárást az ilyen szélsőséges esetek ellenére is lehet kezelni. Elsősorban fiatalok esetében, akiknél idővel amúgy is magától megszűnik. Az éjszakánként hetente többször útra kelő felnőtt alvajárókat is le lehet szoktatni megfelelő gyógyszerrel. Ha az alvajárás mély álomból könnyű álomba való átmenetnél kezdődik, altatószerrel a mély álom állapotában lehet tartani az érintettet. Más gyógyszerek "ellaposítják" a mély alvás fázisát, így nem lesz olyan hirtelen a könnyű álomban való átmenet.

Az alvajárókat elsősorban önmaguktól kell megvédeni. Az alvajáró üres arckifejezése jelzi, hogy nincs ébren. Ha éjszaka kinyitja a hűtőszekrényt, gyakran a csomagolással együtt akarja megenni az élelmiszert. Éjszakai útjuk közben kikerülik az akadályokat és kilométereken át képesek autót vezetni, azonban náluk minden lassítva történik és ez okozza a baleseteket. Az alvajáró leeshet a lépcsőn, megbotolhat egy székben, vagy akár kieshet az ablakon, az azonban csak mese, hogy a háztetőn sétál. Régebben úgy vélték, az alvajárók vonzódnak a teliholdhoz, manapság azonban nem figyelhető meg teliholdkor az alvajárás halmozódása.