Állati klónozás: célok és hatékonyság

Fontos megjegyezni, hogy jelen összeállításunkban a klónozás kifejezésen az ún. maganyag-átviteli (nukleáris transzfer) technológiát kell érteni. Ennek során egy magjától megfosztott petesejtet egy testi sejttel egyesítenek, illetve a "kipucolt" petesejtbe egy testi sejt sejtmagját juttatják be (injektálják). A testi sejt különféle forrásokból származhat: embrióból, magzatból, újszülött állatból és kifejlett, felnőtt szervezetből. Nem meglepetés, hogy a klónozás hatékonysága annál nagyobb, minél korábbi fejlődési állapotban van a felhasznált testi sejt. Így ugyanis kisebb mértékben kell "újraprogramozni" genetikai óráját, vagyis "rávenni" arra, hogy felejtse el, amit addig tudott, s a legelejéről kezdje a fejlődést. Ez megmutatkozik a már beültetett embriók fejlődésében is: szarvasmarhák esetében például a legkevesebb magzat az embrionális, míg a legtöbb (kb. 90%) a felnőtt testi sejtekből klónozott állatok esetében pusztul el a vemhesség alatt.

Mint azt a bevezető, a klónozás eddigi történetét bemutató előadás végén is hangsúlyozták, a klónozásnak jelenleg nagyobb jelentősége van az ún. transzgénikus (vagyis egy másik fajból átültetett génnel vagy génekkel rendelkező) állatok létrehozása, mint genetikailag azonos állatok (például egy jó tejhozamú szarvasmarha) előállítása szempontjából. A transzgénikus állatok hagyományos előállítási módja - az idegen gének kifejlett szervezetbe való bejuttatása - ugyanis csak körülbelül 10%-ban hatékony, míg a bejuttatni kívánt gént már eleve tartalmazó testi sejt klónozásával a módszer 100%-os hatékonyságú.

Mint azt korábbi cikkünkben már olvashatták, az állatok klónozásának egyik legfőbb célja jelenleg az, hogy minél hatékonyabban, minél kevesebb embrió felhasználásával állítsanak elő olyan állatokat, amelyek tejükben nagy mennyiségben termelnek emberi gyógyhatású fehérjéket és humán ellenanyagokat. Budapest már második alkalommal fogadja a téma vezető külföldi szakembereit: a Gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont másodszor rendezte meg azt a nemzetközi szakmai kongresszust, amelynek fő témája a háziállatok genetikai módosítása volt.

Az állati klónozás jelenleg még számos technológiai és biológiai jellegű problémával küzd. Ezek közül a legfontosabbak az embriók létrehozásának kis hatékonysága, a béranyába való beültetést követően pedig a korai vetélések gyakorisága, a vemhesség és a szülés során fellépő különféle problémák, illetve az utód születési és fejlődési rendellenességei. A számok fajonként jelentős eltéréseket mutatnak. Ha az állati klónozás két legfontosabb alanya, a birkák és a szarvasmarhák esetét vizsgáljuk, akkor a felnőtt sejtekből készített embriók és az egészséges klónok arányát figyelembe véve átlagosan 2, illetve 10%-os hatékonyságról beszélhetünk. Utóbbi már igen figyelemreméltó eredmény - reméljük, Antinori doktor, az emberi klónozás szószólója is megüti ezt a szintet, így a kétszáz nő esetében "mindössze" 180 fog majd elvetélni vagy torzszülöttet szülni. Persze nem valószínű, hogy amennyiben tényleg megpróbálja ezt az őrültséget, az olasz kutató is korrekt módon beszámol a problémákról - s olyan képeket mutat be "félresikerült" emberi magzatokról, mint amilyeneket állatok esetében mutattak be a konferencia előadói. A képek között rendellenes fejlődésű méhlepények is felbukkantak, s több előadó is utalt arra, hogy a fejlődési rendellenességek jelentős része nem is magához a magzathoz, hanem a méhlepényhez kapcsolódhat.

Kissé félrevezető az "egészséges klónok" kifejezés is, mivel jellemző, hogy a felnőtt sejtekből klónozott állatok körülbelül 40%-ban immunrendszeri problémákkal és súlyfelesleggel jönnek a világra (szarvasmarhák esetében például a felnőtt testi sejtekből klónozott állatok átlagos születési súlya 53 kg, szemben a kontrollként használt, mesterséges megtermékenyítési eljárással készített állatoknál, ahol ez átlagosan 44,5 kg). Mint a konferencián kiderült, az első klónozott emlős, az 1997-ben született Dolly elhízásáról szóló hírek viszont hamisak: Dinnyés András, a skóciai Roslin Intézet kutatója elmondta, hogy az egyébként remek egészségnek örvendő állat csak a látogatók szokásos etetési hajlama miatt szedett fel egy kis súlyfelesleget.

Vissza az összeállítás nyitó oldalára