A hosszú élet titka

Vágólapra másolva!
Állítólag kicsik, kövérek és gyakorlatilag terméketlenek voltak a bibliai 150 éves kort megért emberek. A mai napig legalábbis így néztek ki a genetikailag hosszú életre ítélt kukacok, legyek és egerek. Egy amerikai-angol-svájci kutatócsoport azonban most olyan legyet tenyésztett ki, ami 1/3-nyi idővel tovább él, ám ugyanakkora és legalább olyan termékeny, mint természetes társai.
Vágólapra másolva!

A hosszú életű légy kitenyésztése során a kutatók elpusztították a légyben a „chico”-gén mindkét génmásolatát, ismét hosszú életű, de kicsi és terméketlen legyek jöttek világra. Ha azonban csak az egyik másolatot távolították el, akkor a legyek egészségesnek néztek ki, s jóval hosszabb ideig éltek, mint normális társaik. Ez meglepte ugyan a kutatókat, de elégedettek voltak, hiszen először tudták bebizonyítani, hogy szétkapcsolhatók olyan folyamatok, amelyek egyrészről kisnövésűséghez és meddőséghez vezetnek, másrészről meghosszabbítják az életet. Ehhez csupán a „chico”-gén megfelelő mennyiségét kellett beállítani.

A kutatók feltételezik, hogy a fenti eredmények embereknél is alkalmazhatók, hiszen az inzulin-jelzőrendszer bizonyos génjeinek kikapcsolása már kukacoknál és legyeknél az élet meghosszabbodásához vezetett.

A sejteknek a fejlődés során az éhezési időszak túléléséhez már nagyon korán meg kellett tanulniuk, hogy anyagcseréjüket a rendelkezésükre álló tápanyagból fedezzék. A kutatók szerint a többsejtű élőlények ehhez fejlesztették ki inzulinjelző rendszerüket, amely az embernél is működik: ha étkezés után a vércukorszint nő, a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, a sejtek pedig beállnak a cukortöbbletre.

Az állatvilágban általánosan érvényes, hogy bőséges táplálékkínálat esetén a sejtek gyakran osztódnak, és az állatok sok ivarsejtet termelnek. Ha azonban az állat tápanyagellátása gyér, az inzulin-jelzőrendszer gátolt. Ez arra ösztönzi a sejteket, hogy ritkábban szaporodjanak és ne fejlődjenek ki teljesen. Az állatok aztán idővel az ivarsejttermelés hatalmas energiaszükségletét is megspórolják. Az inzulin-jelzőrendszer gátlását a kutatók mesterséges úton érik el úgy, hogy a jelzőrendszer génjeit, mint pl. a „chico”-gént elpusztítják és ezzel az állatot állandó éhségprogramra állítják be.

Az úgynevezett „C. elegans” kukac kiváló mestere az éhezésnek. Ha az inzulin-jelzőrendszer nem működik, a kukac túlélőfázisra vált, s így hónapokig bírja táplálék nélkül. Elegendő táplálék esetén a kukacok ezzel szemben csupán néhány hétig élnek.

Néhány ember próbálja utánozni a kukacokat. Különösen keveset esznek annak reményében, hogy így meghosszabbíthatják életüket. A kutatók szerint ez valóban működik: az ember a chico-mutánsokhoz hasonlóan éhezőprogramjával gátolja az inzulin-jelzőrendszert.

Eddig a kutatók abból indultak ki, hogy az úgynevezett kalóriacsökkentés azáltal hosszabbítja meg az életet, hogy az anyagcsere során keletkező melléktermék mennyisége csökken. Az örökítőanyagot és más sejtösszetevőket különösen az agresszív oxigéngyökök károsíthatják. Feltételezhető, hogy ez a folyamat az élet-meghosszabbítás lényege. A kísérleti chico-legyek révén azonban valószínűvé vált, hogy más folyamatokkal is kitolható a halál időpontja. A kutatók vallják, hogy a kísérleti legyek nem ellenállóbbak az oxidatív stresszel szemben, mint a normális állatok. Ez azt jelenti, hogy a chico-legyek nem azért élnek hosszabb ideig, mert sejtjeikben kevesebb mellékterméket halmoznak fel. Hogy mely folyamatok hosszabbítják meg valójában a chico-legyek életét, egyelőre még nem ismert.

A kutatók szeretnék az inzulin-jelzőrendszert részleteiben megismerni, hogy megtalálják azokat a folyamatokat, amelyek az élet meghosszabbításában szerepet játszanak. Ha ezeknek a folyamatoknak a nyomára bukkannak, talán egyetlen tablettával specifikusan beavatkozhatnak a természetbe és megfékezhetik az öregedési folyamatot.

A további kutatómunka segíthet még egy nyitott kérdés megválaszolásában: miért csak a nőstény legyeknél működik a mutáció? A hím legyek ugyanis pontosan olyan gyorsan pusztulnak el chico-gén nélkül is, mint a normális hím legyek. A válasz erre a kérdésre jelenleg teljesen ismeretlen a kutatók előtt.