A lépfene kórokozója

A Bacillus anthracis vegetatív (hosszúkás, pálcaszerű) és spórás (kerekded) alakjai

A lépfene kórokozója, a Bacillus anthracis az egyik legrégebben ismert baktérium. Tenyészetekben élesen levágott végű pálcákra hasonlít, amelyek hosszú láncokba rendeződnek. A szervezeten kívül - elegendő levegő jelenlétében - spórát képezhet, ami a kórokozó vegetatív formájának betokozódott és szunnyadó alakja.

A vegetatív formák ellenálló-képessége közepes, a spórák azonban igen ellenállóak, s a természetben évtizedekig is elélhetnek.

Az emberi lépfene alakjai és terjedésük

A lépfene előfordulása jobbára a periféria országainak növényevő háziállataira korlátozódik, de ritkán embert is megfertőzhet. Az emberi lépfene bőr-, bél- és tüdő-lépfene alakjában fordulhat elő. Az emberi esetek csaknem 100%-a bőr-lépfene.

Az emberi bőr-lépfene a bőr sérülésein át kerül be a szervezetbe. A megfertőződés a fertőzött állatokkal vagy azok testrészeivel, szőrével, bőrével való érintkezéssel történhet, de szúrólegyek is közvetíthetik.

A bél-lépfene - a szélsőségesen ritka forma - fertőzött hús fogyasztásával alakul ki.

A tüdő-lépfene baktériumspórákkal fertőzött por, szösz, szőr belégzésével jön létre.

Magyarországon csak bőr-lépfene fordult elő, ez is igen ritkán.

A betegség emberről emberre természetes körülmények között igen ritkán terjed. A fertőzött tárgyak és a fertőzött talaj évekig fertőzőképesek lehetnek.

A baktérium sejttani hatása

A baktérium méreganyaga (toxinja) elsőként az immunrendszer nagy falósejtjeit, az ún. makrofágokat támadja meg és pusztítja el. A makrofágok alapvető szerepet játszanak a szervezetre támadó kórokozók bekebelezésében és elpusztításában. Működésük a specifikus immunválasz beindításában is meghatározó jelentőségű: a felfalt kórokozók legfontosabb darabjait szó szerint bemutatják a nyiroksejteknek, amelyek ez alapján azonosítják a betolakodót (antigén-bemutató képesség). A makrofágok nélkül az immunrendszer gyakorlatilag összeomlik.

A betegség tünetei

A lappangási idő 7 napnál rövidebb, általában 3-4 nap. Tüdő-lépfene esetében 1 nap is lehet.

Bőr-lépfenében a fertőzés helyén gennytartalmú hólyag keletkezik, amelynek közepe a vérzéses elhalás miatt fekete színű (innét származik a lépfene másik neve, a pokolvar). Súlyosabb esetben bőrelhalás következik, s mindig fennáll a vérmérgezés veszélye.

A bél-lépfene hirtelen szédüléssel, gyomorfájdalmakkal, hasmenéssel kezdődik, a széklet véres lesz. A has felpuffad, a hasi fájdalmak élesednek, a légzés nehézzé válik, s 36-48 óra múlva bekövetkezhet a halál.

A tüdő-lépfene súlyos tüdőgyulladás képében zajlik le, s legtöbbször 2-3 nap alatt halállal végződik. Először influenzaszerű tünetek jelentkeznek. Ezután magas láz, hányás, ízületi fájdalmak, nehéz légzés, végül külső- és belső vérzések és sok esetben a halál következik.

Védekezés

Bár létezik védőoltás, még a fejlett országokban is csak a lakosság igen kis része van beoltva (az Egyesült Államokban például a hadseregben kötelező). Megfertőződés esetén a legelején még antibiotikumokkal leküzdhető a betegség, ha azonban a tünetek már megjelentek, akkor nem lehet gyógyítani. Egyik ország sem rendelkezik elegendő vakcinával egy esetleges nagyobb biofegyver-támadás kivédésére.

A nagy halálozási arány és a spórák viszonylag könnyű terjeszthetősége miatt a lépfene kórokozójának spórás alakja a biofegyverek egyik nagy "kedvence".

A baktérium genetikai módosítással ellenállóvá tehető az antibiotikumokkal szemben. Szakértők szerint ez megtörtént a volt Szovjetunióban, s valószínűsítik, hogy néhány más ország - például Irak - is rendelkezik ilyen törzsekkel.

Egy 1993-as amerikai kongresszusi beszámoló szerint mindössze 100 kilogrammnyi lépfene-spóra Washington D.C. feletti szétszórása 130 000 - 3 000 000 ember halálát okozhatná.

[origo]

[origo]