Erre brit zoológusok hívták fel a figyelmet a Nature című tudományos folyóirat legújabb számában, megjegyezve, hogy e felismerés közben a birka agyában feltehetően ugyanazok a régiók működnek, mint az emberében.
Keith Kendrick és kollégái, a Cambridge-i Babraham Intézet munkatársai megmutatták 20 birkának a 25 másik juhpárról készült fotókat. A kutatók megtanították a kísérleti állatokat arra, hogy válasszanak maguknak egyet a képeken látható fajtabeliek közül. Harmincnál több kísérlet után a húsz kísérleti birka öt eset közül négyben helyesen választott.
Későbbi kísérletek azután megmutatták, hogy a birkák akkor is különbséget tudnak tenni a fotókon látható állatok között, ha azokat más párosításban látják, vagy nem úgy, mint azelőtt, vagyis szemtől szemben, hanem ezúttal profilban. A kísérleti állatok magatartása azt is elárulta, hogy a képeken felismertek olyan állatokat, amelyek egy ideig nem voltak velük együtt a nyájban.
Emlékezetük csak két év elteltével kezdett halványulni és akkor egyre több hibát követtek el a képeken látható birkák felismerése terén.
Az állatok agya által kibocsátott hullámokból a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a birka agyában a fajtájabeli felismerésekor ugyanazok a neuronok aktivizálódnak, mint a juhász vagy más ismert emberek felismerésekor. A megfelelő sejtcsoportok elhelyezkedése a juh agyában hasonló ahhoz, ahogyan emberek vagy majmok agyában találhatók.
Hosszabb idő elteltével azután ez a tevékenység áttolódik egy másik, felsőbbrendű agyrégióba. Ez azt mutatja, hogy a birkák - akárcsak az emberek - bizonyos idő elteltével általánosítanak individuális vonásokat: egy fajtabelit már nem biztos, hogy individuumként ismernek fel, de azért mégis ismerősebbnek tűnik a számukra, mint egy teljesen idegen arc.