A "tengeri rezervátumok" - olyan területek, ahol az élővilág, illetve a halállomány védelme érdekében minden halászatot betiltanak - általában nem túl népszerűek a halászok körében. A halvédők azonban olyan bizonyítékot találtak, ami a halászati ipar képviselőit is jobb belátásra bírhatja.
A karibi-térség és a floridai partok halászatát tanulmányozó kutatók ugyanis kimutatták, hogy a fogás éppen a halászterületek jelentős korlátozása miatt növekedett.
Callum Roberts, a University of York kutatója a Karib-tenger korallzátonyit vizsgálta St. Lucia szigete körül. Miután 1995-ben kis rezervátumok hálózatát alakították ki, a halászati tilalom alá eső területeken megnégyszereződött, de a környező tengerben is megháromszorozódott a halak száma.
A korábbi hanyatlás oly mértékben megfordult, hogy a halászok most már kevesebb időt töltenek a vizeken, és mégis több halat fognak.
Roberts kutatócsoportja a floridai Canaveral-fok egyik folyótorkolatát is vizsgálta. A deltát 1962-ben zárták le a halászok elől, s azóta valóságos halparadicsommá vált.
A kutatók úgy vélik, a halrezervátumok nem csak a halakat, de egyben a teljes tengeri ökoszisztémát is védik, mintegy védőpajzsot alkotva a szomszédos területeken folytatott kizsákmányolás és rossz halgazdálkodási politika legkártékonyabb következményei ellen.
A halrezervátumok némi reményt nyújthatnak arra nézve, hogy talán megállítható a tengeri élővilág katasztrofális pusztulása. Egy korábbi tanulmány előrejelzései szerint a világ halállománya 2015-re az 1998-as szint felére csökken.
[origo]