A húgyhólyag nagy trükkje

Mitől képes aszaltszilva-méretről kosárlabdányi gömbbé tágulni e csodálatos szerv?

A kosárlabda méretű húgyhólyag természetesen az élő szervezeten kívül értendő, de tény, hogy a vizelet átmeneti tárolására szolgáló szervünk akár 400-500 milliliternyi mennyiség befogadására képes (ekkora értéknél persze már semmi másra nem tudunk gondolni, mint az ürítésére). Milyen mechanizmusok teszik lehetővé e drámai méretváltozást?

Amerikai kutatók új felfedezéssel járultak hozzá a szerv működésének megértéséhez. Azt találták, hogy a hólyag feltelésének hatására a hólyag falát alkotó sejtek folyamatosan megújítják felszínüket.

A feltelés hatására a hólyag falát alkotó szöveti redők szétnyitódnak (az "aszalt szilva" kisimul) és megkezdődik megnyúlásuk. Ezt a hólyagot körülvevő kötőszöveti rostok tágulékonysága biztosítja. De mitől marad meg a vízhatlanság? Gerard Apodaca és kollégái (University of Pittsburgh) egy sejtbiológiai kongresszuson arról számoltak be, hogy a hólyag bélését alkotó sejtekben a sejthártya közelében lévő zsákszerű képződmények (vezikulumok) egyesülnek a sejthártyával, s új, nagyobb felület kialakulásához járulnak hozzá. Ugyanekkor ezzel ellentétes irányú folyamat is zajlik, s erősödnek az egyes sejtek közötti kapcsolatok is.

A cAMP hatására (ciklikus adenozin-monofoszfát, amely gyakori sejten belüli jelátvivő) a fúzió sebessége nő. Az így létrejövő új sejtfelszín mérete az eredetinek akár 2-3-szorosa is lehet. A húgyhólyag bélését tehát nem az eddigi, egyszerű "gumikesztyű-modellként" kell elképzelni, mivel nem egyszerű mechanikus megnyúlásról, hanem egy dinamikus sejtfolyamatról van szó.

A sejthártya folyamatos megújulása biztosítja, hogy vizelet méreganyagai által károsított fehérjék lecserélődhessenek. Apodaca és társai azt találták, hogy az uroplakin nevű fehérje hiánya "lyukas" húgyhólyagok megjelenéséhez vezetett egerekben, ám a membrán megnyúlásakor a vezikulumok "szállítmánya" pótolta ezeket (Hu, P. et al. Ablation of uroplakin III gene results in small urothelial plaques, urothelial leakage, and vesicoureteral reflux. Journal of Cell Biology, 151, 961 - 972, 2001).

A húgyhólyag szuper-rugalmasságának és vízhatlanságának mélyebb megértése segíthet majd az inkontinencia (vizelet-visszatartási képtelenség) kezelésében. A tágulási folyamatok mesterséges befolyásolásával erősíteni lehetne a gyengébb hólyagokat.

[origo]

Ajánlat:

Bladder control works at a stretch
Angol nyelvű információk a Nature Science Update honlapján.