Vágólapra másolva!
Az embrionális őssejtekkel kapcsolatos kutatások számos etikai kérdést vetnek fel. A következőkben két egyetemista dolgozatát közöljük, gondolatébresztő cikk gyanánt. Érdekes szemszögből nézve készült ez a rövid tanulmány. Az alapvetően teoretikusnak nevezhető írás inkább csak egy, az ebben a témakörben felmerülő etikai és filozófiai problémákat érintő eszmefuttatás, amely egy vallásfilozófuséhoz tűnik közel állónak. Megállapításaiban sok igazság rejlik, de az embriók felhasználása körüli viták megoldásához az ebből a szempontból történő megközelítés véleményünk szerint nem visz közelebb. (A szerk.)
Vágólapra másolva!

A legfőbb etikai kérdés, ami a legújabb, emberi ES sejtekkel (embrionális őssejtek) végzett kutatások során felmerült, nem új keletű. Az embriókutatásokkal kapcsolatos viták már az 1970-es években fénykorát élő IVF technika (mesterséges megtermékenyítés) kifejlesztése és sikeres alkalmazása után elindultak. Ezen kérdések elemzése során központi téma az embrió morális státusa, avagy helyzete az embrionális fejlődés korai szakaszában.

A legtöbb morális szabály és etikai elmélet alapja az ártatlan emberi élet elpusztításának a tilalma. Ez érvényes a teológiai és a morális filozófiai szabályokra egyaránt. Abban egyetértenek, hogy az emberi életnek van egy saját magából fakadó erkölcsi státusza, ami kizárja annak elpusztítását. Sokak ezt a megállapítást túlzottan leegyszerűsítettnek találták. Egy egyszerű vérmintában olyan élő sejtek vannak, amelyek genetikailag a Homo sapiensből (az emberi fajból) származnak, azonban kevesen gondolnák csak, hogy védeni kellene ezeket a sejteket. Szükséges megfogalmazni tehát azokat a kritériumokat, amelyek az emberi lét valóját jellemzik. Általános kritérium olyan jellegzetes tulajdonságok megléte, amik morális, erkölcsi jelentőséggel bírnak, vagy pedig megvan bennük a lehetőség, hogy azzá fejlődjenek.

Az emberi fejlődésben olyan különböző határköveket jelöltek meg, amelyek alkalmasak arra, hogy a teljes morális státus meglétének a jelzői legyenek. Két alapvető nézet van. Az első képviselői azt gondolják, hogy egyetlen meghatározó kritériuma van az emberi lét megfelelő meghatározásának, a másik nézőpont szerint a morális státusz nő a fejlődés előrehaladtával: vagy lineárisan (egy egyenes vonal mentén), vagy pedig fejlődési lépések sorozatán keresztül. Ennek a szakaszos nézőpontnak a hívei gyakran mutatnak rá számos olyan kritériumra, amelyek szükségesek a teljes emberi lét valójához, de önmagában egyike sem elegendő annak meghatározásához.

Sok filozófus és teológus egyetért abban, hogy a megtermékenyítés az a pont, ahol az embrió teljes erkölcsi státusra szert tesz. Ilyen fajta érvek genetikai tulajdonságokon és az egyéniségen alapulnak, s a megtermékenyítést egy alapvető diszkontinuitásnak tételezik fel a fejlődési folyamatban, ami után egy teljesen új minőség jön létre. Azokat az érveket, amelyek a megtermékenyített petesejt egyediségén, valamint a megtermékenyített petesejt és az ebből származó embrió közötti kontinuitáson alapulnak a Római Katolikus Egyház négy pontban a következőképpen fogalmazza meg:

Mivel a megtermékenyített petesejt sem az apával, sem pedig az anyával nem azonos, ezért genetikailag ez egy új élet.
Ez az élet egy új emberi élet, ezért nem lehet emberré tenni, mivel már az.
Ez az emberi élet egy személynek az élete, ezért a személyazonossága már az első pillanattól fogva létezik.
Ezt az új emberi egyént, aki a fogamzás pillanatában jön létre, feltétlenül egy embernek kell tekinteni.

A fő jellemzője ennek a megközelítésnek, hogy a megtermékenyítésre helyezi a hangsúlyt, amikor is egy genetikailag egyedi, élő ember teremtődik. Azt állítja, hogy a morális státus is ekkor születik meg. Ennek a nézőpontnak a képviselői azt sugallják, hogy minden esemény, ami a megtermékenyítés után történik, egy folytatást jelent, ugyanakkor a megtermékenyítés egy önálló esemény és végső radikális diszkontinuitást jelez a fejlődés folyamatában. Egy megtermékenyített petesejt egyenlő egy embrióval, ami pedig egyenlő egy kisbabával. A megtermékenyített petesejt ugyanaz a személy, mint a felnőtt, ezért a kutatási célokra történő felhasználását ugyanolyan megkötésekkel lehet csak engedélyezni, mint a felnőtt embereken folyó kutatásokat.

Ezt a nézetet sok hozzáértő kritizálta már. A primitív csík megjelenése előtt körülbelül a tizennegyedik napon történik az ikerképződés, amit az embrió inicializál, s ilyenkor két vagy több rész képződik, amelyek mindegyikéből egy önálló, normális ember lesz. Habár ez az adat nem áll szemben azzal az állítással, miszerint a megtermékenyített petesejt egy genetikailag új élet, a kontinuitás ténye és az individualitás erősen megkérdőjelezhető. Habár a genetikai egyediség, ami a megtermékenyítés bekövetkeztével előáll, nem feltétlenül jelent szomatikusan (testileg) egyediséget. Jean Potter mondta, hogy amíg az embrió fejlődése nem halad túl az ikerképződés bekövetkezésének a lehetőségén, addig nem beszélhetünk úgy róla, mint egy pontosan meghatározott emberi lényről, aki a jövőben létezni fog. Az individualitást nem lehet meghatározni addig a pontig, amíg a totipotens állapot el nem múlik és az embrió tagolhatatlanná (azaz ikerképződésre képtelenné) nem válik. Filozófiai nézőpontból az embrió a tizennégy napos kor előtt nem tekinthető egyedi individuumnak, és nem lehet teljes erkölcsi státusa sem.

Nem teljesen tisztázott az sem, hogy miért az individualitás az, amit az emberi élet valója szempontjából releváns alapkőnek tekintünk. Sokak szerint az ember az a lény, aki tudatos gondolkodásra képes és reflektáló tudatossága, öntudata van. Más vélemények az emberi lét kritériumát az idegi fejlődéshez kötik. Idegi struktúrák nélkül az embrió nem rendelkezik érzékenységgel és más olyan minőségekkel sem, amiket lényegesnek ítélnek meg egy személy erkölcsi státusza szempontjából. Az idegi fejlődés kezdete körülbelül a tizenhetedik napon kezdődik el. Ez a legkorábbi időpont, amikor az idegrendszer fejlődésének kritériuma alapján lehet az emberi élet egyediségéről ítéletet alkotni. Ez a következtetés hasonlít arra, mint amikor a primitív csík megjelenését használjuk jelzőként.

Egy másik alternatív nézet miszerint az erkölcsi státus folyamatosan "fokozódik" a fejlődés előrehaladtával, ahogyan az embrió egyre több olyan tulajdonságot fejleszt, ami az erkölcsi státusra jellemző. Az eddigiekben felvázolt érvek által használt kritériumok vagy túl szűkek, vagy pedig túl tágak.

A macska, a kutya és a béka élethez való joga ugyanúgy létezik, mint az emberé. Választhatjuk az öntudatot jelző momentumnak, de akkor az embrió, a magzat, illetve az újszülött nem lépi át azt a küszöböt, ami a teljes erkölcsi státust jelzi. A válasz erre a kérdésre a potenciál, azaz lehetőség. A legtöbb faj embriója hasonló tulajdonságokkal van felruházva, de csak az ember illetve a magasabb rendű emlősök embriója rendelkezik azzal a képességgel, hogy öntudata fejlődjön ki, ami a teljes erkölcsi státus feltétele.

A szűznemzés igen ritka eseményekor a petesejt megtermékenyítés nélkül indul fejlődésnek, s így a petesejt önmagában is rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy egy önálló emberi lénnyé fejlődjön. A legújabb kutatások eredményei szerint, amikor egy petesejt magját egy szomatikus, azaz testi sejt magjával cserélik ki, elméletileg bebizonyítja, hogy bármely testi sejt rendelkezik azzal a képességgel, hogy önálló egyeddé fejlődjön. Két fő érv van, ami segít ennek a problémának a megoldásában. Jelentős különbség van aközött, hogy az önálló emberré válás folyamata illetve a fejlődés természetes módon következik-e be, vagy pedig mesterséges beavatkozást igényel. Ezek alapján az in vitro (mesterségesen, laboratóriumi körülmények között és nem élő közegben) létrehozott embriónak nincsen erkölcsi státusa, ha a potenciált vesszük az erkölcsi státus meghatározásának alapjául, mivel mesterséges beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy ez az embrió létrejöjjön. A másik érvelés pedig a számszerűsíthető potenciálnak a kérdésköre. Az ideális körülmények között fennálló potenciál vagy lehetőség valószínűséggé válik, ha az aktuális körülményeket vesszük alapul. Amikor a potenciál a megvalósulás valószínűségén alapul jelentős különbség van a méhben képződött embrió, illetve a mesterségesen előállított embrió között, ami nem fog beágyazódni, habár fejlődéstanilag (ontogenetikai szempontból) mindkettő azonos. Nem tisztázott azonban, hogy a valószínűségnek milyen szintje szükséges az erkölcsi státus megfelelő definiálásához. Vitatható még az is, hogy egy statisztikailag megállapított választóvonalnak van-e bármilyen jelentősége erkölcsi értelemben.

A következő konklúziókat vonhatjuk le az embrió erkölcsi státusáról az eddig leírtak alapján:
1. Személyes vélemények vannak az embrió erkölcsi státusáról. Ezek hasznosak a személyes etikai nézőpont kialakításában, de igazából nem használhatók egy etikai törvénykezés kialakításakor a szélesebb értelemben vett politikai kontextusban.
2. A másik a megegyezés lehetősége. Egy olyan helyzet, amiből lehetőség nyílik erkölcsi törvények létrehozására a fejlődés kezdeti szakaszában lévő embrióból ES sejtek kinyerésére. A megegyezés bizonyos fokára lehet eljutni, ha inkább negatív módon tesszük fel a kérdéseket, ha azt kérdezzük, mi nem az embrió, ahelyett hogy azt a kérdést tesszük fel: mi is az embrió? Az erkölcsi vitának nem arról kellene szólnia, hogy az embrió erkölcsi státusát meghatározzuk, hanem ki kellene tekinteni a bioetika szemszögéből és a politikai, filozófia, valamint az alkalmazható szemléletmód felé kellene fordulni.

Egy jó példa arra, hogy habár teoretikai szempontból a megtermékenyített petesejt, illetve az embrió ugyanazzal az erkölcsi státussal bír, mint egy csecsemő vagy egy felnőtt, retorikailag mégsem azonos a helyzetük. Tegyük fel, hogy egy olyan laboratóriumban üt ki tűz, ahol ötnapos embriókat tartanak életben. Bemegy valaki a laboratóriumba, és azt látja, hogy egy tízéves gyermek fekszik a földön, és fuldoklik a melegtől és a füsttől. Választania kell, hogy a gyermeket vagy pedig az embriókat mentse ki az épületből. Etikailag egyértelmű a válasz, a gyermeket viszi ki. Habár, ha az embriónak ugyanúgy joga van az életre, akkor a válasz nem lenne ilyen egyértelmű. Ezt a példát használva tisztázódott, hogy annak ellenére, hogy a fejlődés korai szakaszában lévő embriónak nincs a gyermekkel azonos erkölcsi státusa, mégis tisztelettel kell bánni vele. A Warnock Commission jelentése, valamint az Emberi Megtermékenyítési és Embriológiai Törvény, 1990 (UK) is ezt fogalmazza meg, miszerint az implantáció előtt álló embrió nem rendelkezik ugyanolyan erkölcsi státussal, mint az élő gyermek vagy egy felnőtt, de az emberi embriónak mégis különleges a helyzete.

Felhasznált irodalom:

1) Ainsworth, Claire (2001): Birth of a miracle, 7 July New Scientist pp 5
2) Cohen, Philip (2001): Clone Encounters, 14 July New Scientist pp 6-7
3) Lee, David A. (2001): Embryonic stem cells: Scientifi possibilities, ethical considerations, and regulation in the UK, vol. 26, No 2 Interdisciplinary Science Reviews pp 112-116
4) Silver, Lee M. (2001) : What are clones?, vol. 412 3. July Nature pp 21

Bodrogi Lilla - Juha Pál

A Klón-sztori - lépésről lépésre, őssejtről őssejtre
Az [origo] összeállítása áttekinthető képet próbál festeni a klónozással és őssejtkutatásokkal kapcsolatos eddigi fejleményekről, s a legújabb eseményekkel kapcsolatban néhány hazai szakember véleményét is megismerhetik Olvasóink.

Terápiás klónozás - olvasóink szavazatainak eredménye

A gének és a társadalom lottója
2001.12.07. Kovács József orvos-bioetikus gondolatai a genetikailag módosított növényi és állati szervezetek létrehozásával, illetve a klónozással kapcsolatos etikai érvekről és ellenérvekről.