A szülés évezredei

A szülés az ősi kultúrákban mindig spirituális aktus volt. Ez összekapcsolja a múltat, a jelent és a jövőt. A keletkező életről minden vallás tisztelettel beszél.

Sok teremtésmítoszban találkozunk azzal, hogy az isten vagy a nagy istenanya lelket lehel egy agyagfigurába, vagy más, isteni kéz által formált tárgyba, segítségül hívva a természet összes erejét. Ezek a mítoszok szerves részét képezik a máig is élő újjászületési rituáléknak.

A keresztényeknél Krisztus születésének ünnepe központi helyet foglal el a vallási ciklusban.
 
Az ősi, szülést ábrázoló tárgyakon, nem csak az asszonyt jelenítik meg, hanem az életadás isteni erejét is, amint ég és föld megmozdul a szülés kínjai közepette.

A jól ismert azték Születés-Istennő figuráján a világ összes asszonyának ereje, és minden isten anyákat segítő ereje megjelenik. A guatemalai bábák egy különleges furulyán játszanak vajúdás alatt. A furulya egy guggolva szülő asszonyt ábrázoló szobrocska.

A bába a furulyaszóval az ősök szellemeit hívja az anya és a gyermek megsegítésére. A virág, mint szimbólum, a virágnyílás, mint a méhnyak tágulása nagyon szemléletes jelkép.

Van, ahol egy különleges növényt: egy látszólag száraz, és élettelen születés virágot tesz a bába az anya mellé. A kis növény a szoba melegén lassan kinyitja szirmait. Ez a nagyon erős vizuális kép rendszerint hat az asszonyra.

A növényt Olaszországban Mária rózsájának hívják, görög neve pedig: "Isten anyjának keze". A szülő nő úgy érzi: Mária vele van, segít kitárni a méhnyak "szirmait", és a gyermek megszülethet.

A hagyományok szerint a gyermekszülés inkább szociális, mint gyógyászati esemény. Az anyát passzivitásban tartó, orvosok által manipulált szülés helyett a gyermek születése mindig az asszonyok körében folyt le, női területen, ahonnan a férfiakat kizárták.

Az asszonyok nagyanyáik tapasztalatait használták fel. Ez a gyakorlati és ezoterikus tudás hatalmát adta a nőknek, amit megtagadtak a férfiaktól. Jól látható ez egy ókori egyiptomi reliefen is: Kleopátra szülését öt asszony segíti, egyikük kezében az "ankh", az élet kulcsa.

Az ókori Görögországban az anya egy párnázott széken ült, egy másik nő karjára támaszkodott, míg a bába a földön guggolva várta, hogy felfoghassa a gyermeket.

Szülés a középkorban

Szülés az újkorban

Szülési pozíciók

Sheila Kitzinger előadása alapján írta: Sződy Judit