Az állati szem már cserélhető

Japán tudósok elsőként hoztak létre élő sejtekből mesterséges szemgolyót: békaembriókból eltávolított sejteket ültettek ebihalakba. Az állati szervezet nem lökte ki az idegen szervet.

Mesterséges szemgolyó kifejlesztésére már korábban is történtek kísérletek. A kényelmetlen, mozdulatlan műszem helyett mechanikus szemimplantátumot fejlesztettek ki, mely híven követte az emberi szem mozgásait. Apró motor működött a mesterséges szemgolyóban, ez pedig előidézte a szem mozgását. A motor a szemgolyó üreges részében helyezkedett el egy tengelyen, melyen horizontálisan forgott a szem. Mozgását apró komputerchip vezérelte, amely az összes információt tárolta a szem természetes mozgásairól.

Egy következő eljárásnál elektródák érzékelték az agyból a szemnek küldött elektromos jeleket, és azok továbbították azokat a mesterséges szemgolyónak. A mechanikus szemnek azonban inkább esztétikai jelentősége van, hiszen megkíméli a rájuk szoruló embereket attól, hogy állandóan azt kelljen magyarázniuk, miért mozdulatlan a szemük. A látást azonban sajnos nem adták vissza ezek a szerkezetek.

Az ezredfordulón viszont már bravúros látásjavító és -pótló műtéteket végeztek kiváló orvosok. Az első jelentős lépés a látás helyreállítására a mesterséges retina beültetése volt. A műtét során az orvosok három apró bemetszést ejtettek a szemfehérjén. Ezeken a metszéseken egy miniatűr vákuumos műszert használtak, amellyel először eltávolították a szem közepéből a kocsonyás anyagot, majd feltöltötték sóoldattal. Ezután hajszálpontos bemetszést ejtettek a retinán, melyen keresztül aztán folyadékot fecskendeztek be, hogy megemeljék a retina egy részét a szem hátsó részén. Így létrehoztak egy kis "zsebet" a látóhártya alatt, azon keresztül behelyezhették a mesterséges szilikonretinát, egy szilikon mikrochipet, mely egytized hüvelyk széles és egyezred hüvelyk vastag (1 hüvelyk = 2,54 cm). Megközelítőleg 3500 mikroszkopikus napelemet tartalmaz, amelyek a fényt elektromos impulzussá alakítják. - chip feladata, hogy helyettesítse a sérült fotoreceptorokat, a szem "fényérzékelő" sejtjeit, amelyek normális esetben a fényt elektromos impulzussá alakítják a retinán belül.

Most pedig itt a legfrissebb szenzáció: a merész sci-fiket is felülmúlja Makoto Asashima professzornak és csapatának vadonatúj eljárása. A kísérletet vezető biológus elmondta: a békaembrióból eltávolított sejtet először speciális közegben áztatták, majd beültették egy ebihalba, melynek bal szemét előzőleg eltávolították. Egy hét múlva az így nyert új szemgolyó a látóidegekhez kapcsolódott, és az állat szervezete nem lökte ki a beültetett szemet. Az eljárás továbbfejleszthető, és alkalmazható lesz az emberi gyógyászatban is.

Nemcsak japánok értek el szenzációs eredményeket a közelmúltban, hanem sikeresek voltak az angol kutatók is, akik az emberi recehártyapigment hámsejtjeit ültették olyan patkányokba, amelyek genetikailag fogékonyak voltak a retinális degenerációra és látásvesztésre. Ez volt az első eset, hogy genetikailag előállított pigmenthámsejteket sikeresen ültettek egy másik élőlénybe. Olyanynyira sikerült helyreállítani a patkányok látását, hogy azok képesek voltak navigálni, és válaszoltak a vizuális ingerekre. A sikerek után bízvást remélhetjük, hogy a látás regenerálását rutinműtétekkel oldják majd meg a nem is oly távoli jövőben a szemészek.

Németh Magdolna

Korábban az [origo]-ban:

Kerámiaszemek a vakság ellen
2002.01.10. Egy a világűrben kifejlesztett technológiára alapozva olyan implantátumot fejleszt ki a NASA, amely visszaadhatja a vakok egy részének a látását.