Félmilliárd éves medúzatemető

Az ősmaradványok között mindig ritkaságszámba megy egy-egy medúzalelet előkerülése. Tömeges előfordulásuk pedig szinte elképzelhetetlen. Legalábbis eddig azt hittük...

Egy visconsini (USA) kőfejtőben több ezer fosszilizálódott medúza lenyomatot találtak, némelyikük átmérője megközelíti az 1 métert. A paleontológusok rendkívülinek értékelik az új lelőhelyet, hiszen a lágytestű állatok megőrződése rendkívül ritka.

A tömeges előfordulásukat egyesek egyenesen úgy tekintik, mintha aranybányára bukkantak volna. Mintegy 510 millió évvel ezelőtt valószínűleg a viharok által felerősített hullámok sodorták ki az áldozatokat egy kis lagúnába, amelynek a homokos partján néhány órán belül be is temette őket a finom üledék. A szilárd vázzal nem rendelkező élőlények a kambrium időszakban éltek, amikor az óceánokat robbanásszerűen népesítette be az élővilág.

Egy amatőr ősmaradvány gyűjtő 4 éve fedezte fel a medúzákat a Milwaukee városától körülbelül 200 mérföldre ÉNy-ra lévő kőfejtőben, ahol a kambriumi homokkövet járólapok készítése céljából fejtik. A kőfejtő szelvényében 7 különböző rétegből kerültek elő medúza maradványok.

A legalsó és a legfelső medúza tartalmú réteg lerakódása között körülbelül 1 millió év telt el. A réteglapokon megfigyelhető finom hullámfodrok arra utalnak, hogy az üledék nagyon sekély, partközeli környezetben rakódott le.

A medúzák kör alakú lenyomatok formájában maradtak meg. Mindegyik példányon megfigyelhető egy konkáv, gyűrű alakú bemélyedés, ami annak a nyomát rögzítette, hogy a harang lakú medúza a víz kipumpálásával megpróbált a mélyebb vizekbe visszaúszni - sikertelenül.

A középen lévő apró homok pillérek valószínűleg azt a homokot mutatják, amit a medúza a végső küzdelem közben lenyelt az erősen felkavarodott vízből.

A fosszilis medúzák mérete és jellege nagyon hasonlít a ma élőkhöz, de a maradványokat eddig még nem sikerült fajra meghatározni. A napjainkban partra sodródó medúzák nagyon hamar a ragadozó madarak és a kíváncsi gyerekek áldozatává válnak.

A kambrium időszakban viszont még nagyon kevés ragadozó állat élt, ami eltűntethette volna ezeket, miután partra vetődtek. A ragadozók hiánya és a nagyon gyors betemetődés segítette elő ezeknek a hártyavékony élőlényeknek a rendkívüli megőrződését.

Dulai Alfréd