A magány butít

Egy új madártanulmány arra az eredményre jutott, hogy a nagy csoportban élő madaraknak több agysejtjük van a remeteéletet folytatóknál.

New York-i tudósok azt kívánták ellenőrizni, hogy a madarak hosszú távú memóriája vajon olyan kisszámú sejt segítségével raktározza emlékeit, amely maguk is hosszú élettartamúak, és ritkán cserélődnek.

Ehelyett azonban azt sikerült megállapítaniuk, hogy a madarak szociális körülményei hatással vannak az agysejtek számára.

A felfedezés az emberi egyedfejlődés szempontjából is érdekes lehet.

A New Scientist híradása szerint Fernando Nottebohm, a Rockefeller University kutatója munkatársaival együtt radioaktív jelzőanyagot juttatott a zebrapintyek szervezetébe abból a célból, hogy felügyeljék az új idegsejtek képződésének folyamatát.

A madarakat aztán három különféle típusú környezetben helyezték el: magukban, ellenkező nemű pinty társaságában, illetve 45 tagot számláló csoportban.

40 nap után rádöbbentek: a csoportban élő madarak idegrendszere (pontosabban az agy hangfeldolgozásért felelős régiója) 30 százalékkal több neuronnal lett gazdagabb, mint a magányos állatoké.

A kutatók a Behavioural Brain Research szakfolyóiratban tették közzé eredményeiket. Cikkükből kiderül: úgy vélik, hogy a különbség oka az lehet, hogy a társas életmódot folytató madarak megtanulják felismerni minden egyes társuk énekét.