Cukorbetegség: a baj nem jár egyedül

A cukorbetegség lehetséges szövődményei között általában valamilyen érrendszeri megbetegedést találunk.

A cukorbetegek nemcsak a diabétesz miatt szorulnak kezelésre, hanem azért is, hogy az esetleges szövődményeket megelőzzük. Ezek legtöbbje valamilyen érrendszeri megbetegedés. A magas vércukorszint, a II. típusú diabétesznél fellépő inzulinrezisztencia és a vérzsír-eltérés egyaránt felelős az apróbb hajszálereket roncsoló kisérbetegségért és a vastagabb artériákat megtámadó nagyérbetegségért. Kissé leegyszerűsítve a jelenséget: cukormolekulákhoz kapcsolódó fehérjék rakódnak le az erek belső felszínére, s emiatt az érbelhártya megvastagodik. A megvastagodott alaphártyájú erek falának rugalmassága csökken, megváltozik az áteresztő képességük, és így különböző rendellenességek jelentkeznek működésükben.

A kiserek megbetegedésének három igen súlyos következménye lehet: a retinopátia (a szemfenéki erek sérülése) a nefropátia (a vese ereinek kóros elváltozása) és a neuropátia (az idegek károsodása). Ezek mellett más súlyos szövődmények is felléphetnek, hiszen a kisérbetegség az egész szervezet érhálózatát tönkreteheti. Így például a vázizmok ereinek szétroncsolódása az izmok működésének hibáját okozhatja, a bőr kapilláris ereinek megbetegedése pedig növelheti a bőr sérülékenységét.

A fejlett országokban az orvosok a vakság legfőbb okának tekintik a retinopátiát. A szemfenéki hajszálerekben létrejövő kis tágulatok vérrögösödése és elzáródása következtében a retina oxigénellátása romlik, s bár új hajszálerek képződnek, ezek megrepednek, és a szemfenék bevérzik. A retinopátia miatt megromlott látást sok esetben legfeljebb csak lézeres szemműtéttel lehet korrigálni.

A cukorbetegség és a többnyire mellé társuló magas vérnyomás (hipertónia) roncsolja a vese apró szűrőereit is. A nefropátia elsőként azáltal észlelhető, hogy az albumin nevű fehérje vizeletbe ürült mennyisége növekszik A diabétesz okozta vesebetegség nagyon súlyos állapotot teremthet, végstádiumú vesebetegséggé (vesehalállá) fejlődhet.

A kisérbetegség rongálja az idegeket védő myelinhüvelyeket, és így zavart kelt az ingerületvezetésben. Neuropátiát, érző-, mozgató- és vegetatív idegrendszerbeli károsodásokat okoz. Az idegpályák sérülése áll az úgynevezett komplex szövődmények egy része, többek közt a "diabéteszes láb" szindrómája mögött. A mozgatóidegek hibája a láb kisizmainak sorvadását hozhatja magával, az érzőidegek rossz működése pedig érzetkieséseket produkálhat. Ugyancsak az érzőidegek károsodása miatt jöhet létre "néma" szívinfarktus, amely fájdalom nélkül, észrevétlenül zajlik le, s így sokszor csak késve észlelik az orvosok.

A cukorbetegség talán legveszélyesebb szövődménye a közepes és nagy artériák megbetegedése. Az utóbbi tíz évben a diabéteszes halálesetek háromnegyedében valamelyik nagyér kóros elváltozása játszotta a főszerepet. A szívizmot ellátó koszorúserek beszűkülése következtében a cukorbetegeknél gyakoribb a szívizominfarktus előfordulása. A vezető halálokként ismert szív- és érrendszeri szövődmények mellett az agyi erek károsodása miatt agyvérzés is bekövetkezhet. Az alsó végtagok nagyereinek megbetegedése pedig súlyos mozgásszervi rendellenességeket okozhat.

Az inzulinnal kezeltek harmincöt-negyven százaléka küszködik szembetegséggel. A II. típusú diabétesz felismeréséig átlagosan kilenc év telik el a betegség kialakulása és diagnosztizálása között. Ekkorra az érintettek csaknem ötödénél kialakult már a retinopátia. Húsz éve fennálló cukorbetegség esetén a betegek mintegy negyede nefropátiától szenved, és a diabéteszesek hét százaléka hal meg veseelégtelenségben. Érszűkület miatt évente ezerötszáz magyarországi cukorbeteg lábát kell amputálni. A diabéteszes férfiak 2,5-3-szor, a nők 4-5-ször gyakrabban kapnak szívinfarktust, mint a nem cukorbetegek.

A szakemberek szerint azonban a cukorbetegség szövődményeinek nagy része megelőzhető helyes táplálkozással, diétával, az anyagcsere folyamatok egyensúlyban tartásával, gyógyszerek szedésével. A diabéteszeseknek ezen kívül rendszeresen kell vizsgálatokra járni (így például évente, félévente el kell menniük szemfenék-vizsgálatra), hogy az orvosok idejében felismerhessék és megakadályozhassák a szövődmények kialakulását.