A diabéteszt a hasnyálmirigy betegsége okozza. Az immunrendszer "tévedésből" megtámadja az inzulintermelő béta-sejteket, és szétroncsolja őket. A megmaradt sejtek már nem tudnak elegendő inzulint termelni. Hagyományosan e vércukorszint szabályozását végző hormon pótlásával lehet kezelni a cukorbetegséget. Ez persze nem valódi gyógymód, hiszen csak a hasnyálmirigy helytelen működése miatt hiányzó inzulint juttatjuk a szervezetbe. Igazi gyógyulást az eredményezne, ha a szervezetet újra képessé tennénk a hormon folyamatos előállítására. Ehhez beavatkozhatunk a szervek, a sejtek-szövetek és a gének szintjén.

A szervi szinten való beavatkozás lehetősége egy teljes hasnyálmirigy beültetése, de nem mindenkor javasolt ilyen transzplantáció.

Kombinált hasnyálmirigy-veseátültetés

- Azoknál az I. típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél indokolt a kombinált hasnyálmirigy-veseátültetés elvégzése, akik már vesepótló kezelésre szorulnak. Azért a cukorbetegek ezen viszonylag kis csoportjánál szükséges az operáció, mert náluk a legkisebb a túlélési valószínűség műtét nélkül. A hasnyálmirigy-átültetés (egészen pontosan a kombinált hasnyálmirigy-veseátültetés) nem jelent tökéletes gyógyulást. A műtét csupán egy alternatív gyógyeljárás, amely sok szövődménnyel, kellemetlenséggel járhat, de a beteg életesélyeit megduplázza - nyilatkozta lapunknak dr. Kalmár Nagy Károly, a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának adjunktusa, aki 1999-ben elsőként hajtott végre Magyarországon hasnyálmirigy-átültetést. Azóta hazánkban huszonegy ilyen operációt végzett el munkatársaival.

- Egyetemi hallgatóknak tartott előadásaim során el szoktam mondani, hogy a szervátültetés a medicina egyik zsákutcája és a fejlődés majd valamikor a transzplantációs műtétek eltűnését fogja eredményezni. Jelenleg azonban nincs más gyógymód, amellyel a cukorbetegek halálozását olyan hatékonyan lehetne csökkenteni, mint a szervátültetéssel - mondta dr. Kalmár Nagy adjunktus.

Inzulintermelő sejtszigetek beültetése

Ám talán nem szükséges teljes hasnyálmirigyet, elég csak a Langerhans-sziget sejtjeit beültetni a szervezetbe, ugyanis a hasnyálmirigy ezek hibájából nem tud elegendő inzulint előállítani. A szigetsejtek beültetése általában nem vált ki olyan erőteljes kilökődési reakciókat, mint amilyeneket az egész hasnyálmirigy transzplantációja okozhat.

- Esetleg elegendő volna csupán azokat a sejteket átültetni, amelyek az inzulin termeléséért, illetve a vércukorszint pontos szabályozásáért felelősek. Ha ez megoldható, nincs szükség a sokkal nagyobb műtéti kockázattal járó hasnyálmirigy-átültetésre, hiszen a szigetsejt-átültetés csak egy jóval kisebb beavatkozást igénylő eljárás, amely során felkeresik a májhoz futó köldökvénát és abba fecskendezik a szigetsejt szuszpenziót - teszi hozzá dr. Kalmár Nagy Károly.

Sajnos a szervezet mégsem "fogadja el" teljesen a beültetett egészséges sejteket, mert ezek nem tudnak úgy "megtapadni", mintha a hasnyálmirigy sajátjai lennének. Bár a szigetsejt-beültetés segítségével hosszú ideig nélkülözni lehet az inzulinos kezelést, legfeljebb egy év múlva újabb sejtbeültetésre van szüksége a betegnek.

Elegendő donor hiányában azonban sok beteg számára az újabb és újabb sejtterápiás beavatkozás megvalósíthatatlan lenne. Ezért olyan laboratóriumi sejttenyészetekre van szükség, ahol nagy mennyiségben állítanak elő inzulintermelő hasnyálmirigy sejteket.

Az egyik lehetőség erre a terápiás klónozás, az embrionális őssejtek felhasználása. A beteg ember testi sejtjeiből kivont DNS-t egy magjától megfosztott petesejtbe juttatják, s az ezután fejlődésnek indult embrióból kinyerik az embrionális őssejteket. Ezek a sejtek még nem specializálódtak, a sejt-differenciálódás olyan korai stádiumában vannak, hogy megfelelő manipulációval bármilyen sejt létrehozható belőlük. A másik lehetőség a szervezetben sokhelyütt (így a hasnyálmirigyben is) megtalálható úgynevezett felnőtt őssejtek manipulálása. Ezek már inkább specializálódtak, mint az embrionális őssejtek, de a kutatók legújabb felfedezései szerint visszaállítható a genetikai órájuk, és így szintén alkalmasak bármilyen sejt, például inzulintermelő szigetsejtek létrehozására.

Dr. Farkas Gyula, a Szegedi Tudományegyetem professzora nemzetközileg elismert szaktekintélye a szigetsejt-transzplantációnak. Magyarországon, 1984 óta, egyedül ő végzett ilyen beavatkozásokat. A Szegeden most berendezés alatt álló új laboratóriumban talán majd itthon is elérhetőek lesznek a nyugaton produkált jó eredmények.

Génterápia

A cukorbetegség terápiájának harmadik nagy reménye a génterápia. A biológusok olyan géneket keresnek, amelyek a szervezetbe juttatva inzulintermelésre ösztönzik a sejteket. Koreai kutatók cukorbeteg patkányokon kísérletezve felfedeztek egy gént, amely az állatok szervezetébe ültetve az inzulinhoz hasonló hormon termelését váltotta ki, s pontosan összhangban volt a vércukorszinttel. Azt remélik, hogy a sikeres állatkísérletek után génterápiájuk alkalmazható lesz az emberek esetében is, a fiatalkori diabétesz gyógyításában. Elképzelhető, hogy a hasnyálmirigy sejtjeibe kellene a megfelelő géneket bejuttatni, visszaadva nekik az inzulintermelés képességét. Más kutatók azonban azzal is kísérleteznek, hogy egy szájon át szedhető tablettát fejlesszenek ki, amely a bélben felszívódva a bélsejteknek ad genetikai utasítást inzulin kiválasztására. A bélben termelődő nagy mennyiségű inzulin így a vérbe kerülve megfelelően tudná szabályozni a vércukorszint változását.

- Egyre több gént fedeznek fel, amelyek összefüggésben vannak a cukorbetegséggel, mégsem ezek okozzák azt. Az emberi genom-program óta viszont már tényleg bármelyik pillanatban azonosíthatjuk a betegséget előidéző igazi gént, hogy tudjuk, melyiket kell megjavítanunk egy esetleges génterápia segítségével - mondta lapunknak dr. Korányi László, a Balatonfüredi Szívközpont Alapítvány kutatója, akinek laboratóriumában, Balatonfüreden 1994 óta egy diabéteszes DNS-mintatár kialakítása folyik. A tudósok begyűjtik az emberek fenotípusával kapcsolatos adatokat és az elemzésre váró vérmintát, hogy feltérképezzék a magyarországi populációra jellemző genetikai különbségeket. Dr. Korányi László szerint ugyanis, ha a hazai diabéteszes betegeknek szeretnénk segíteni, azokat a géngyakorisági jellegzetességeket kell figyelembe vennünk, amelyek a magyarországi cukorbetegek genotípusára jellemzőek. Amennyiben valahol a világban sikerül felfedezni a betegség kialakulásában kulcsszerepet játszó gént, e nemzetközi kutatási eredmények és a balatonfüredi minták alapján ki lehet majd dolgozni egy hazai génterápiás programot.

Inzulinpótlás a szájon át

A jelenlegi helyzetben azonban a legtöbb beteg még inzulinos kezelésre szorul, így nagy jelentősége van az orosz kutatók találmányának: a Topicsev Petrolkémiai Szintetikus Intézetben állatkísérletek alapján kifejlesztett szájon át szedhető inzulintablettának. Léteznek már inhalálással bejuttatható inzulin-készítmények is.

A kutatók ma nem csupán a cukorbetegség terápiájának ígéretes, új ösvényeit tapossák ki, hanem a jelenlegieknél is megbízhatóbb módszereket keresnek a szövődmények korai diagnosztizálására. Abban a szakértők mind egyetértenek, hogy magát az alapbetegséget kell kezelni, és így a szövődmények kialakulása is megakadályozható.

Tizenöt-húsz év múlva jelentős eredmények várhatók a sejtterápiában, és valószínűleg a diabéteszes génterápia szemszögéből is nagy áttörés küszöbén állunk.
A jövőben talán megteremtődnek annak a feltételei, hogy a diabetesz mellitus ne csak kezelhető, hanem gyógyítható betegség is legyen.

Münz Márton

[origo]