|
A Balatoni Limnológiai Intézet kutatói azt
vizsgálják, hogy melyek azok a
vízmélységek, ahol a hínár a Balatonban
még megtalálható. Vannak olyan fajok is, amelyek 3
méteres mélységben is előfordulnak. Ezek
megtalálásához bizony búvárruhába
kell öltözniük.
A korábbi megfigyelések szerint a hínár
mennyisége függ az algáktól. Ha sok az alga,
leárnyékolja a felszínt, így romlanak a
hínár életfeltételei. Az elmúlt
években azonban csökkent a Balaton
eutrofizációja, kevesebb lett az alga, tehát
jobban fejlődhetne a hínár. Ám a tihanyi
kutatók is azt tapasztalják, hogy a hínár
egyre kevesebb, annak ellenére, hogy több fény jut
az alsóbb vízrétegekbe.
Tóth Viktor biológus műholdas
helymeghatározó rendszer (GPS)
segítségével feltérképezi azokat a
helyeket, ahol még előfordulnak a mélyebb
vízrétegekben élő hínárfajok.
Mintát is gyűjt belőlük, hogy
laboratóriumában, mesterséges fényviszonyok
között tenyéssze tovább őket. A
mintákat tartalmazó edénykéket
különböző fényáteresztő
fóliákkal takartan helyezi a fitotronba, azaz
leutánozza a Balaton különböző
vízmélységében uralkodó
fényviszonyokat. Mindeközben méri a
kísérletben tenyésző
hínárminták fotoszintézisét és
légzését.
Kinek hiányzik a hínár a Balatonban? A
fürdőzőknek biztosan nem. De a biológusok arra
figyelmeztetnek, hogy egy ilyen sekély vizű tóban
is szükség van változatos élőhelyekre, s
ebben bizony kitüntetett szerepük van a
hínarasoknak is. Mert a Balaton csak akkor marad
egészséges élő rendszer, akkor nyújt
búvó- és ívóhelyet, megfelelő
táplálékot lakóinak, ha nem csak az ember
kényelmi szempontja érvényesülnek. Éppen
ezért vizsgálják a hínarasok
elhelyezkedését, a hínármezők
változását évről évre, hogy
megismerjék fejlődésük
törvényszerűségeit.
A tihanyi kutatók a másik veszélyeztetett
életközösséget, a partmenti nádasokat is
behatóan vizsgálják. Azt sajnos évtizedek
óta tapasztaljuk, hogy a balatoni nádasok - amelyek
Európa-szerte ritkaságszámba mennek - nagyon
megfogyatkoztak. Ebben döntő szerepe volt a tó
"körbebetonozásának", s ma is az emberi
tevékenység a nádasok egészségét
legjobban veszélyeztető tényező. Így
például a stégépítések, amelyek
megbontják a nádas struktúráját.
Éppen azokat az alacsonyabb, de sokkal keményebb
szárú nádrészleteket érintik
elsősorban, amelyek mintegy
"ütközőzónaként" felfogják a szelet
és hullámverést a kevésbé
ellenálló, 3-4 méter magasra is megnövő
nádak előtt. Balaton-szerte látható ennek
hatása, amikor a nádfal nem egyenletes, hanem nagy,
akár ötven méteres
beöblösödésekkel nyúlik a vízbe.
A csopaki mintaterületen rendszeres méréseket
végeznek a tihanyi kutatók. Így ellenőrzik
például a nádszálak levegőzését
- ez nagyon jellemző adata a nád
gyökérzetének, a rhizomának. Azt
figyelték meg, hogy az utóbbi egy-két évben
itt a nádas nem pusztult tovább, sőt,
néhány méternyit előrehúzódott a
Balatonban. Talán ez is jelzi, hogy kevesebb a
szennyezőanyag a vízben, s a kutatók szerint a
más szempontból hátrányos
vízszintcsökkenés a nádasok
fejlődésére jótékonyan hat.
Delta
[origo]
|