A kutya a farkas mutánsa

Az etológusok kérdeznek - a farkaskölykök válaszolnak.

Az ember ősidők óta fél a farkastól, üldözi és irtja. De a farkas egyúttal az az állatfaj, amelynek egyedei közül az ember több tízezer évvel ezelőtt - akarva vagy akaratlanul, de - kiválasztotta a kutya őseit. A két állat - a farkas és a kutya - azóta külön utakat jár, és mind külsejüket, mind viselkedésüket tekintve feltehetően egyre több köztük az eltérés.

Ezek a különbségek kezdték nemrégiben érdekelni az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének munkatársait, akik a kutya viselkedésének immár egy évtizede zajló megfigyelése után úgy döntöttek, hogy kutatásaikba bevonják a kutya ősének mai leszármazottját, a mindeddig kevéssé tanulmányozott farkast is.

"Biológiai értelemben a kutya és a farkas nem külön faj, szaporodóképes utódokat hoznak létre együtt, úgy is mondhatnánk, hogy a kutya a farkas egyfajta viselkedésbeli mutánsa" - állítja Topál József etológus, a kutatócsoport tagja.

A kutatócsoport 15-20-féle, szigorúan ellenőrzött teszthelyzetben vizsgálja a farkaskölykök viselkedését. A kísérletekhez az összehasonlítási alapot az ugyanilyen körülmények között felnevelt, illetve otthoni kedvencként tartott kutyákkal elvégzett viselkedéstesztek eredményei adják.

A kísérletbe bevont farkaskölykök most 7-8 hetesek, az Etológia Tanszék szakdolgozói, doktorandusz hallgatói nevelik őket. A farkasdajkák 5-6 napos koruk óta gondozzák a kölyköket, szinte velük élnek, hogy a kis ragadozók minél jobban szocializálva legyenek.

Idegrendszerük rohamos fejlődése miatt a kölykök viselkedésének vizsgálata már három hetes korban megkezdődik, és állandó rendszerességgel másfél-két éves korukig eltart. Vizsgálják a kölykök emberhez való kötődését, a számukra ismeretlen, új tárgyakkal szemben tanúsított magatartásformáit.

A tesztek egyike az ún. preferencia-teszt, melynek során azt figyelik meg, hogy a farkas a kísérleti helyzetben kivel lép szívesebben kontaktusra: a kutyával, vagy az emberrel. Az eredmények feldolgozása a kísérletekkel párhuzamosan, az elkészült videofelvételek és kísérleti jegyzőkönyvek alapján történik.

"Arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire lehet kutyaszerű tulajdonságokat kihozni egy farkasból az egyedfejlődés során. A viselkedésbeli különbségek egy részéről így biztosan megállapítható, hogy a domesztikáció eredményeképpen alakultak ki" - foglalta össze a vizsgálatok céljait Virányi Zsófia.

A domesztikáció, azaz a háziasítás hosszú, több generáción átívelő folyamat, hatásai mélyrehatóbbak a szelídítésnél. Egy farkassal - legyen bármilyen szelíd - még kiskorában is nehéz az együttélés. A természetüknél fogva akaratos, hangulatvezérelt állatok mellé szakember szükséges. Többek között ezért sem szabad a védett farkast otthoni hobbiállatként tartani.

Topál József szerint "alapvető különbségeket találtunk a kommunikációs készséget illetően. Elmondható, hogy a kutya számára az ember vonzó inger, a kutya szívesen néz az emberre, szeret ránézni, míg a farkas számára az ember nem igazán érdekes. Ez az aprónak tűnő különbség nagyon sok viselkedésbeli eltérésre adhat magyarázatot."

Az ember örökítőanyagának teljes szekvenciáját ismerjük már, Japán kutatóknak köszönhetően pedig ugyanez nemsokára elmondható lesz a kutya genomjáról is. Kétségtelen, hogy a külső tulajdonságokhoz hasonlóan a viselkedést is javarészt a gének határozzák meg.

"Bizonyos gének egyes változatai, polimorfizmusa állhat annak hátterében, hogy a kutya, vagy a farkas mennyire félénk, stresszérzékeny, és ugyanúgy gének szabályozzák az ezzel ellentétes viselkedésformák kiváltását is."

Az ember közelségében felnőtt farkasok számára a társaság, a kiegyensúlyozott szociális élet épp olyan fontos, mint vadon élő társaik számára. A Budapesten tevékenykedő kutatócsoport nemzetközi szinten is szerencsésnek mondható, hiszen sikerült a farkas és ember közös munkájához szükséges feltételeket megteremtenie.

A kutatók a felnőtt farkasokkal is tartják a kapcsolatot, ám találkozásaikra ekkor már nem otthoni környezetben, hanem Gödöllőn, egy biztonságosan elkerített területen kerül sor. Hogy a farkasok mit fognak elárulni múltjuk mindeddig tisztázatlan részleteiről, az egyelőre rejtély. Annyi azonban már most is biztosra vehető, hogy az utóbbi néhány tízezer év nem múlt el nyomtalanul: farkas és kutya többé nem ugyanaz az állat.

Delta