A szemorvosok évtizedeken keresztül rutinszerűen éltek az "alulkorrekció" gyakorlatával: a rövidlátást a szükségesnél gyengébb szemüveggel, később kontaktlencsével kívánták orvosolni.

"Az egész a lehető legjobb szándékkal történt" - fogalmaz Daniel O'Leary szemorvos, a cambridge-i Anglia Műszaki Egyetem munkatársa.

O'Leary 94 gyermek látását vizsgálta Malajzában, és bár ez a szám sem túl magas, meglepő módon ez az eddigi legkiterjedtebb kutatás, amit ezen a téren végeztek.
"A kutatást eredetileg három évre terveztük, de látva, hogy a gyerekek látása folyamatosan romlik, idő előtt le kellett állnunk."

Ajánlat Az emberi szem mint optikai rendszer Szembetegségek Gyermekkorban jelentkező szembetegségek

Az eredményekben egyes szemészek kulcsfontosságú bizonyítékot látnak, ami akár gyökeresen megváltoztathatja a jövő szemészeti praxisát. "Még nem láttam meggyőzőbb bizonyítékokat ezen a területen. A szemorvosok mostantól más tanácsokat adnak majd betegeiknek" - állítja Paul Adler, a Britain's College of Optometrists szóviője.

A rövidlátás okairól folytatott még messze van a nyugvóponttól. Annyi azonban bizonyosnak mondható, hogy a betegség meglehetősen gyakori azoknál a gyerekeknél, akik sokat olvasnak, vagy a szemüket fokozottan igénybe vevő feladatokat végeznek.

A Távol-Keleten, elsősorban Tajvanon, Szingapúrban és Hong Kongban népbetegségnek nevezhető, hiszen a fiatalok 90 százaléka rövidlátó, míg Európában és az USA-ban ez az arány 15-30 százalék között mozog.

A rövidlátók esetében a szemizmok nem képesek eléggé kilapítani a lencsét ahhoz, hogy a távoli tárgyakról érkező fény a retinán fókuszálódjék. A fókuszpont ehelyett a retina előtt található, aminek homályos kép az eredménye. A szemüveg ezt a problémát teljes mértékben kiigazíthatja, mivel a fókuszpontot a retinára képes visszahelyezni.

Azonban amikor a rövidlátó szemüvegesek - hagyományos, nem korrigált szemüveggel - közeli tárgyakat néznek, a fókuszpont általában a retina mögé kerül. Az elmélet szerint a közeli tárgyak fókuszpontjának visszaállítása érdekében a szemek a valóságban megnyúlnak. Ez nem egyszerűen rontja a távollátást, de azzal kockázattal is jár, hogy komoly rendellenességek alakulhatnak ki - mint pl. retinaleválás, glaukóma, azaz zöldhályog (a szem belső nyomásának kóros fokozódása) és retinopátia (a szem ideghártyájának károsodása) -, melyek mindegyike súlyos esetben akár vaksághoz is vezethet.

Az eddigi gyakorlat szerint - ezt elkerülendő - az orvosok gyengébb lencsét írnak fel betegeiknek ("alulkorrekció"), amely megóvhatja a szemgolyót a megnyúlástól. Ezek a lencsék nem pont a retinára vetíti a képet, hanem valamivel a retina elé.

Megdöbbentő, hogy ennek az igen széles körben elterjedt eljárásnak az alátámasztására szinte alig végeztek vizsgálatokat. A hivatkozás mindösszesen egy 33 gyermeket vizsgáló 1965-ös japán megfigyelésre, illetve a kilencvenes években csirkéken végzett vizsgálatokra támaszkodik. De még ezeket a megfigyeléseket is folyamatos kritikával illetik pontatlanságuk miatt.

O'Leary és munkatársai a Malajziai Egyetemen alulkorrekciót végeztek a vizsgált gyermekek felénél, míg teljes korrekciót a többieknél, amit hathavonta a szemgolyók ultrahangos vizsgálata egészített ki. Meglepetésükre azt kellett megállapítaniuk, hogy az alulkorrigált látású gyermekek szemgolyója gyorsabban kezdett nyúlni, mint a rendes szemüveget viselőké.

"1938-ig kellett visszamennem a szakirodalomban, hogy olyasvalakit találjak, aki a teljes korrekció mellet foglalt állást" - mondja O'Leary.

Eredményeinek magyarázata O'Leary feltételezése szerint az lehet, hogy a szem nem képes megállapítani, hogy a homályos kép fókuszpontja a retina előtt, vagy mögött helyezkedik-e el. Ha a kép homályos, egyszerűen hátranyúlik aszemgolyó (ez azt is jelenti, hogy - ebből a szempontból - nem hordani szemüveget még rosszabb is lehet, mint az alulkorrigálás.

Adler megítélése szerint ez a felismerés lerombolhatja a korábbi elképzeléseket, és segítheti a szemészeket abban, hogy jobb kezelési módszereket fejlesszenek ki. Egyes kutatók azonban óvnak az elhamarkodottságtól, s úgy vélik, hogy további kutatásokra van szükség.

Annál is inkább, mivel "a látáskutatás sem Európában, sem az Egyesült Államokban nem tartozik a kutatási prioritások közé" - véli O'Leary.

[origo]