A Purdue University (USA) kutatói arról számolnak be a Journal of Virology c. szaklap december 15-ei számában, hogy az ebolavírus külső fehérjeburkának kémiai szerkezete nagy hasonlóságot mutat néhány olyan retrovírussal (RNS-vírussal), amelyeket madarak terjesztenek. Mivel korábbi kutatások során már kiderült, hogy e vírusok között genetikai hasonlóság áll fenn, a jelenlegi felfedezés tovább erősíti közös származásuk elméletét. A hasonló fehérjeburok továbbá arra utal, hogy a vírus köztesgazdái a madarak lehetnek, s ők közvetítik az emberi populációk felé.

"Bár a madarak szerepe még nem teljesen bizonyos, a felfedezés arra figyelmeztetheti az egészségügyi szakértőket, hogy fokozottabban figyeljenek erre az eshetőségre" - mondja a kutatások vezetője, David Sanders.

Ajánlat Purdue research hints that birds could spread Ebola virus Angol nyelvű sajtóanyag a Purdue University honlapján. Purdue works to transform Ebola virus from killer to healer Az ebolavírus, mint génterápiás eszköz - részletes információk a Purdue University honlapján.

A Purdue University kutatói arról is beszámolnak, hogy az ebolavírus fehérjeburkának "átszabásával" a rettegett kórokozóból egy igen jól használható génterápiás eszköz (génhordozó, vektor) készíthető, amely az eddigiekkel szemben nem csupán injekcióval, de belégzéssel is a szervezetbe juttatható - így különösen a tüdő betegségeinek génterápiás kezelésére lehet alkalmas a jövőben.

Az RNS-vírusok csoportjába tartozó Ebola vírusos vérzéses lázat okoz emberben és főemlősökben, amely az esetek nagy részében halálos. A vírus 1976-os első felbukkanása óta folyamatosan próbálkoznak a védőoltás és a kezelés kifejlesztésével.

A vírus származási helye Afrika és Ázsia őserdeiben lehet, de egyelőre nem ismert, hol, hogyan és milyen vírushordozón tölti el a kitörések közötti nyugalmi időszakokat. 1999 novemberében a francia Pasteur Intézet kutatói arról számoltak be, hogy bizonyítékokat találtak a vírus létezésére egy hárpiában és hat rágcsálóban a Közép-afrikai Köztársaságban. Ezt megelőzően a vírust csak főemlősökben és emberekben sikerült azonosítani.

Az ebola által okozott vírusos vérzéses lázról

Az ebolavírus (és kevésbé ismert rokona, a Marburg) az ún. filovírusok családjába tartozik. A kórokozó a vírusos vérzéses láz nevű betegséget idézi elő. A megfertőzöttek körében jellemzően igen nagy a halálozási arány (egy-egy kitörésben 80-90% körül mozog).

Ajánlat MARBURG AND EBOLA VIRUSES Tudományos összefoglaló a Wisconsin Egyetem honlapjáról (molekuláris virológia tanszék). Ebola Outbreaks - Updates A legfrissebb hírek az ebolával kapcsolatban. EBOLA HAEMORRHAGIC FEVER A WHO összefoglalója az Eboláról (angol).

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint az ebola mintegy 1500 ismert fertőzési esetet produkált 1976 óta, amikor először jelent meg Szudánban és Zairében. Ebből körülbelül ezer volt a halálos áldozatok száma.

A vírus testváladékok és testfolyadékok (például nyál, vér) érintkezése, illetve a fertőzött személlyel történő közvetlen fizikai kontaktus útján terjed (ez akár egy kézfogás is lehet). Aeroszolként, köhögés vagy tüsszentés során is átkerülhet egy újabb személyre.

A járványok - más néven kitörések - igen gyorsan ütik fel a fejüket. A járvány kialakulásához valószínűleg egyetlen ember megfertőződése is elég. A fertőzött terület korai felismerése és gyors elszigetelése igen hatékony a járvány megfékezésére, éppen a vírus nagy halálozási aránya miatt: tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy (egyelőre) nem tudott világjárványt produkálni.

A lappangási időszak néhány nap, esetleg néhány hét lehet. A betegség hirtelen, influenzaszerű tünetekkel jelentkezik: a végtagfájdalmak mellett magas láz, fej- és torokfájás lép fel. A betegség második fázisában ezt hányás és hasmenés követi, a bőrön kiütések jelennek meg, a vese- és májfunkció károsodik. Végül vérzések kezdődnek a beteg orrán, száján, szemein és egyéb testnyílásain keresztül. A vérzések a bőrön is átütnek, fájdalmas hólyagokat alakítva ki.

[origo]