A fekete-fehér televíziózás aranykorából, az ötvenes évekből származó felmérésekben a legtöbben arról számoltak be, hogy szinte soha nincsenek színes álmaik - állítja Eric Schwitzgebel, a University of California tanára. A történelem más időszakaiban azonban színes álmokat láttunk.
 
Az eredmények jól illusztrálják, milyen keveset tudunk saját érzékeinkről - véli Schwitzgebel. "És ez csak egyetlen darabkája a teljes képnek - meglehetősen szegényes tudással bírunk érzékelésünk folyamáról."

Schwitzgebel szerint azonban az Eisenhower korabeli Amerika álmai nem sokban különböztek más korokéitól. Egyszerűen arról van szó, hogy sokan úgy vélték: fekete-fehérben álmodtak, ami csupán a nappal látott, mesterséges álomvilág jellegét tükrözte. A film születése előtt az álmokat például festmények vagy mintás szőnyegek példájára képzelték el.

Tényleg keveset tudunk arról, mit művel az álomba merült emberi agy - szögezi le Daniel Glaser, a University College London tanára. Alvó emberek agyáról készített felvételek segítségével ugyanakkor megmutatható, működik-e az álom közben a színfeldolgozásért felelős agyi régió.

További lehetőség, hogy az álmaink meghatározatlan színűek, mint ahogy egy regényíró is leírhat egy tárgyat anélkül, hogy megjelölné, milyen színű. Így akár az is elképzelhető, hogy csak akkor színezzük ki álmainkat, amikor ébredés után rekonstruáljuk őket.

Amikor valaki arról számol be, hogy fekete-fehérben álmodott, valószínűleg csak arról van szó, hogy nem tud színeket felidézni - fogalmaz Mark Blagrove, a University of Wales tanára.

A fekete-fehér álom fogalmát valószínűleg a technikától kölcsönöztük. "Az az elképzelés, hogy álmaink a szürke árnyalatai, semmit sem jelent."

Az ébredés utáni színérzékelésünk is hasonlóan elmosódott. Csak a retina közepe lát színeket, mégis az egész világot színesnek érzékeljük. A szemünk ugyanis körbe mozog, és agyunk "kitölti" a hiányosságokat emlékezet vagy találgatás alapján. "Tulajdonképpen az az érzésünk, hogy színesen látunk, rokon ahhoz, hogy álmainkat színesnek érzékeljük" - fogalmaz Glaser.

A média valószínűleg ugyanannyira befolyásolja álmainkat ma, mint amennyire az ötvenes években.

Kevesen számolnak be álombéli érintésről - mutat rá Schwitzgebel -, ezért szoktuk megcsípni magunkat, nem álmodunk-e. De ahogy a szórakoztatás világa egyre szorosabban körülvesz bennünket - miután a virtuális valóság már érintés-érzeteket is nyújthat a vizuális ingerek mellett - álmaink is egyre érintéstelibbek lesznek. "Lehet, hogy egyre izgalmasabbnak találjuk tulajdon álmainkat."

[origo]