Közel az örök ifjúság

Mielőtt az ember meghal, általában megöregszik. A szelekció segíti a szervezet működőképes állapotban tartó folyamatokat, de csak amíg normális és sikeres szaporodásra képes. Utána aztán nem törődik az organizmussal: ezért öregszünk.

Forrás: ORIGOBenjamin Gompertz biztosítási matematikus már 1825-ben fölfedezte azt a halandósági törvényt, amit az állatokon végzett vizsgálatok is megerősítenek. Az emberi halandósági ráta a nemi érettség elérése idején a legkisebb, utána exponenciálisan emelkedik. Minden állatfajnál összefüggés van a szaporodóképesség időtartama és a halandóság között: a nemi érettségüket későn elérő és hoszszabb ideig szaporodóképes állatfajok egyedei tovább élnek.

Thomas Kirkwood brit biológus a korlátozott tartalékokkal való élethosszat tartó alku evolúciós eredőjét látja az öregedésben. Szerinte egy élőlény számára egész életében rendelkezésére álló energia két folyamat közt oszlik meg: a szaporodás és az egészség fenntartása. Például a szabad természetben élő egerek 90 százaléka tíz hónap alatt elpusztul, többnyire megfagy. A rövid életű egerek számára tehát kedvezőbb minden tartalékot a szaporodásra fordítani, nem pedig a sérült gének megjavítására. A továbbélésre fordított energiából csak az egerek 10 százaléka húzna hasznot.

George Williams brit fejlődésbiológus még drasztikusabb összefüggést lát az öregedés és a szaporodás között. Az evolúció nemcsak "beletörődik" az élőlényeknek a szaporodási fázis utáni hanyatlásába, hanem még elő is segíti pusztulásukat. Fiatal és szexuálisan aktív korban serkenti azokat az agresszív géneket, amelyek időskorban ártalmasak.

Az öngyilkossági és rákvédő p53 gén regisztrálja az öröklési anyagban keletkezett károsodást, és az erősen sérült sejteket öngyilkosságra utasítja. Újabb vizsgálatok szerint ennek a "biztonsági megbízott" génnek az aktivitása nagyon finoman kiegyensúlyozott. Ha az egerek vagy patkányok szervezetében a szokásosnál több p53 képződik, ez ugyan hatékonyan védi őket a ráktól, de gyorsabban öregíti. A túlságosan kevés p53 viszont segíti a daganatok kialakulását és hagyja őket rákban kimúlni. Úgy tűnik, hogy az evolúció nem fektet különösebb súlyt a hoszszú életre és az öregkori egészségre.

Ennek ellenére vannak emberek, akik öregkorukban is megőrzik egészségüket. A kilencvenéves, vagy ennél öregebb amerikaiak közt végzett felmérés szerint a legtöbbjük csak kivételesen szorult életében kórházi ápolásra, ellenállóképesek és fittek voltak. Amerikában és Japánban is kutatják a genetikusok a magas életkor elérését elősegítő géneket. A különböző kutatóintézetekben dolgozó tudósok a legyekben, egerekben, fonálférgekben összesen hetven, öregedést befolyásoló gént találtak, de csak kevésnél sikerült kideríteni hatásuk mechanizmusát.

A kutatók évek óta tudják, hogy a diétára fogott élesztőgombák, fonálférgek és patkányok hosszabb ideig élnek. Baltimore-i tudósok most a majmoknál is ugyanezt állapították meg. A hosszú életre utaló három ismertetőjegyet figyeltek meg náluk: 1. csökkent testhőmérséklet, 2. a vér alacsony inzulinszintje, 3. alacsony DHEA-hormonszint.

Forrás: EPAAmikor aztán a kutatók 700 személynél ugyanezeket az ismérveket keresték, meglepetés érte őket. Olyan idős embereknél is megtalálták ezeket, akik nem diétáztak. Az a véleményük alakult ki, hogy szervezetükben valami olyan mechanizmus működik, ami molekuláris szinten képes szimulálni a diétát.

A holland Jan Hoeijmakers szerint az öregedés megértésének kulcsa a DNS-javító génekben rejlik. A korán öregedő emberek rosszul működő, vagy az életkorral csökkenő hatékonyságú géneket örököltek szüleiktől. A normális öregedés folyamata sem egyéb, mint a DNS-javítórendszerek nem kielégítő működése.

Az utóbbi tíz évben összegyűjtött rengeteg adat megmutatta, hogy az öregedésnek nem egyetlen oka van, hanem komplex folyamat. A gének egymás közötti és a környezettel való bonyolult összjátéka ellenére Gregory Stock, a génterápia "pápája" azt vallja, hogy genetikai és biokémiai trükkökkel befolyásolni lehet az öregedést, sőt akár vissza is lehet fordítani. A kutatók látnak is erre néhány lehetőséget: hormonokkal ismét fel lehetne építeni az izmokat, az immunrendszert és az agysejteket; a neuronális törzssejtek és motorikus idegek leépülése ellen hathatnának; génterápiával meg lehet hosszabbítani a kromoszómák oszthatóságát és meg lehetne szüntetni a mitokondriális DNS hibáit.

Stock szerint elképzelhető, hogy tíz éven belül képesek lesznek egy kétéves laboratóriumi egeret egyévesre fiatalítani, legalábbis elvben. Csak hát az elv annyira messze van a gyakorlattól.