A páciensek például csoportterápiákon megtanulják, hogy az ágyat csak alvásra használják és ne tévézésre, evésre vagy olvasásra. Hasznos az is, ha hálóingbe vagy pizsamába bújnak, mert ezzel megrövidül az elalvási idő.

Szakértők hangsúlyozzák, hogy a magatartás-terápiai módszerek hatásos alternatívát jelentenek az altatókkal szemben. Amerikai kutatók megállapították, hogy aki öt héten át megszakítás nélküli magatartás-terápiában részesült, az 43 százalékkal tudta csökkenteni elalvási idejét. Altató bevétele esetén azonban csupán 30 százalékkal csökkent a lefekvés és az elalvás közötti időtartam.

Az éjszakai ébrenlét idejét magatartás-terápiával 56, altatókkal 46 százalékkal sikerült csökkenteni. A szubjektív alvásminőség a terápiában részesülőknél 28, az altatóval élőknél ellenben csupán 20 százalékkal javult. Ezzel szemben az altatót bevevők átlagosan 12 százalékkal hosszabb ideig aludtak, míg a terápiás kezelésen átesetteknél az alvás meghosszabbodása csak hat százalékot tett ki.

Becslések szerint az ipari országokban élők mintegy húsz százaléka szenved krónikus alvászavarban. Ez a leggyakoribb pszichikai panaszok egyike, amelyekkel a páciensek háziorvosukat felkeresik. A hosszú időn át fennálló alvászavarok kedvetlenséggel, munkaképtelenséggel járnak és ötszörösére növelik a depresszió kockázatát. Az okok közé többnyire pszichikai és fizikai feszültség, az alvást akadályozó gondolatok, több műszakos munkavégzés és a gyakori utazások sorolhatók.

(MTI)