A kutatások során kiderült, hogy hat nappal a petesejt megtermékenyítését követően az embrió a saját és a méh felszínén jelenlévő speciális molekulákat használja a beágyazódás megkezdéséhez.

Hat nappal a megtermékenyítés után az embrió az ún. hólyagcsíra állapotban van. E gömb alakú képződmény belső sejtjei alkotják az embriócsomót: ennek embrionális őssejtjeiből fejlődik ki a magzat. A hólyagcsíra felszíne egy speciális sejtrétegből áll (trophoblaszt), amelyből később a méhlepény magzati eredetű sejtjei fejlődnek ki (a méhlepény felépítésében magzati és anyai szövetek egyaránt részt vesznek).

A trophoblaszt felszínét L-szelektin nevű fehérjemolekulák borítják. A méh falán cukor (szénhidrát) molekulák sorakoznak. Kiderült, hogy mindkét molekulatípus akkor van jelen a legnagyobb mennyiségben, amikor már várható a hólyagcsíra beágyazódása. A kutatók az új eredmények alapján azt feltételezik, hogy amint a hólyagcsíra a méh fala mentén mozog, egyre több L-szelektin és szénhidrát kapcsolódik össze, egészen addig, amíg a hólyagcsíra teljesen megáll. A hólyagcsíra tehát valósággal "beleragad" a méh falába (mint amikor egy szőrös teniszlabda egy ragacsos anyaggal leöntött asztalon gurul, majd megáll).

Ezt követően megkezdődik az embrió és az anya közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése, azaz a méhlepény kialakulása. Az embrió ujjszerű kinövéseket mélyeszt a méh falába, amelyeken keresztül kapcsolatba lép az anya vérkeringésével, s kialakul az a rendszer, amelynek segítségével a fejlődő magzat oxigénhez és tápanyaghoz jut, illetve megszabadul a szén-dioxidtól és a salakanyagoktól. Fontos megjegyezni azonban, hogy a magzat és az anya vére közvetlenül nem érintkezik egymással, csak anyagforgalom áll fenn közöttük.

A kutatók szerint a felfedezés új utakat nyithat a terméketlenség és a korai vetélések egy részének kezelésében. Számos eset hátterében ugyanis valószínűleg a hólyagcsíra és a méhfal nem megfelelő interakciója áll. A részletes beszámoló a Science 2003. január 17-i számában jelent meg.

Ajánlat Researchers Discover How Embryo Attaches to the Uterus Angol nyelvű információk az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) honlapján. Linktár Terhesség a Katalógusban

Az L-szelektin utáni kutatás ötlete a hólyagcsíra felszínén akkor merült fel először, amikor kiderült: a fehérvérsejtek is ezt a módszert használják a cukorláncokkal borított érfalakon való "fékezéshez". Független, párhuzamos kutatások azt is megmutatták, hogy a hólyagcsíra felszíne a beágyazódás időszakában jóval nagyobb mennyiségű L-szelektint fejez ki a felszínén, mint az azt megelőző napokban. Most az is kiderült, hogy e megnövekedett mennyiség egészen a terhesség 16. hetéig, jóval a beágyazódás utánig jellemző - azaz az embrió alaposan "behúzza a fékeket".

[origo]