A probléma a gyermekek felét, a felnőttek mintegy 3 százalékát érinti. Az alvajárással kapcsolatos esetek többnyire veszélytelenek, ám megesik, hogy az alvajáró megsebesítheti önmagát vagy másokat.

Európai kutatók egy csoportja a HLA-gének néven ismert géncsaládot tanulmányozta. Ezek a gének az immunrendszer működésében alapvető szerepet töltenek be. Másrészről viszont ezeket a géneket korábban számos alvászavarral, így a narkolepsziával is összefüggésbe hozták.

Ajánlat Alváscentrum Mindent az alvásról.

A kutatócsoport hatvan, alvajárással küzdő beteg genetika vizsgálatának eredményeit vetette össze egy ugyanilyen számú kontrollcsoportéval, hogy kiderítse, a HLA-géneknek milyen szerepe lehet a betegségben.

Az eredmények azt mutatták, hogy az alvajárók között 3,5-ször nagyobb arányban fordul elő a HLA-gének egyik altípusa, az úgynevezett HLA-DQB1. "Jelentős összefüggést találtunk az alvajárásra való hajlam és a génvariáció jelenléte között" - állítják a kutatók. "Ez nem azt jelenti, hogy egy és egyedül ez a génváltozat felelős az alvajárásért, csak annyit jelent, hogy ha valakiben jelen van, annak az átlagosnál 3,5-ször nagyobb az esélye arra, hogy megjelenjenek nála a tünetek. A hajlandóság aránya ráadásul még ennél is magasabb lehet, ha a családban már előfordult hasonló eset."

A szakemberek mindenesetre hangsúlyozzák, a kutatások még nem érkeztek el az alvajárás pontos genetikai okainak meghatározásához, s arra is felhívják a figyelmet, hogy "az alvajárás olyan komplex rendellenesség, amelyben a környezetnek és a stressznek is igen nagy szerepe van. Nem csupán genetikai okai vannak."

[origo]