Steven McKnight dallasi kutató olyan "órát" talált az emberi agyban, mely inkább aszerint működik, hogy mennyi táplálék és energia áll a szervezet rendelkezésére.

Az óra, szerinte, nem más, mint egy NPAS2 nevű fehérje, mely főként az előagyban fordul elő. Ez szabályozza azon enzimek termelődését, melyek meghatározzák, hogy sejtjeink felhalmozzák-e vagy elhasználják tápanyagaikat.

Bár ennek az órának lehet napi rendes járása, átállítódhat egy másik üzemmódra is az energia hozzáférhetősége szerint. Mivel ez a fehérje főként az előagyban fordul elő, befolyással lehet a neuronok aktivitására, felgyorsíthatja őket nappal, és lelassíthatja őket éjszaka. Úgy tűnik azonban, hogy fő feladata az, hogy képesek legyünk arra, hogy megváltozzék viselkedésünk és aktivitásunk, válaszul az energiaszükségletre.

Állatkísérletek során az egerek csak nappal kaptak enni, amikor rendszerint alszanak. Normális egerek rövidesen átállították órájukat nappali táplálkozásra és aktivitásra. Az NPAS2 fehérje nélküli egerek azonban képtelenek voltak szakítani éjszakai életmódjukkal, és ha be nem avatkoztak, éhen haltak. Bár más kutatók sem vetik el teljesen, hogy a táplálkozás megváltoztathatja a szervezet napi ritmusát, ám nem mindenkit sikerült meggyőzni arról, hogy nem a "fényóra" az elsődleges szabályozó.

(Természet Világa)