Einstein és Newton Asperger-szindrómás lehetett

Az biztos, hogy Einstein és Newton zsenik voltak, de most az is kiderülhet, hogy az autizmus egyik fajtájában, az Asperger-szindrómában szenvedtek.

Az Asperger-szindróma olyan rendellenesség, amely - amúgy intelligens és tanulékony - embereket meggátol abban, hogy jól működő szociális kapcsolatokat alakítsanak ki. A betegség egy bécsi pszichológusról kapta a nevét 1944-ben.

Az Asperger-szindróma (AS) nem befolyásolja az értelmi képességeket vagy a tanulási folyamatot, sok AS-ban szenvedő kivételes tehetséggel, képességekkel van megáldva.

cambridge-i és az oxfordi egyetem két professzora megvizsgálta a rendelkezésre álló dokumentumok, visszaemlékezések, felvételek alapján Albert Einstein és Isaac Newton személyiségét.

"Newton tipikus Asperger-szindrómás eset. Keveset beszélt, úgy el tudott merülni a munkájában, hogy enni is elfelejtett, kevés barátjával pedig közömbös vagy zsémbes volt" - állítják a kutatók.

Baron-Cohen professzor szerint Einstein magának való, magányos ember volt, aki gyerekként rögeszmésen ismételgetett bizonyos mondatokat. Bár voltak barátai, és politikai témákkal kapcsolatban hallatta a hangját, rajta is felfedezhetők az Asperger-szindróma tüntetei. "A szenvedélyesség, a szerelem és az igazságért való kiállás teljes mértékben összeegyeztethető a betegséggel" - fejtette ki.    

Az Asperger-szindrómások számára leginkább a könnyed fecsegés a nehéz, ugyanis nem tudnak mindennapi témákról, apróságokról beszélgetni.

Glen Elliott pszichiáter azonban túlzónak találja a professzorok megállapításait: szerinte a zseniknél teljesen megszokott a szociális "alkalmatlanság" és a türelmetlenség; ezek korántsem jelentik azt, hogy autisták lennének. "Türelmetlenek a lassú felfogású emberekkel, önimádók, és megszállottan hajszolják azt, amit a küldetésüknek tartanak. Ezért nehéz esetnek és remetének tartják őket, de ettől még nem autisták."