A Duke Egyetem érzékeléskutatói, David Schwartz, Catherine Howe és Dale Purves szerint a jelenség hátterében az emberi beszédhangok akusztikai jellemzői állnak.

A kutatók szerint eredményeik - amelyekről a Journal of Neuroscience számolnak be - fontos előrelépést jelentenek a zenei hallás biológiai alapjainak kutatásában.

Egyes korábbi kutatások, melyek középpontjában az emberei látás állt, ahhoz az elképzeléshez vezettek, hogy az evolúció, valamint az egyedfejlődés során szerzett tapasztalatok olyan vizuális rendszert alakított ki, amelyben az érzéki benyomásokat az határozza meg, hogy egy adott vizuális ingerhez a múltban milyen jelentés kapcsolódott. Ezek szerint a fizikai világot nem pusztán közvetlen úton ismerjük meg.

Tudományos dolgozatukban a Duke Egyetem neurobiológusai az emberi beszédhangok frekvencia- és amplitúdó-mintázatainak statisztikai elemzését nyújtják. Az elemzés során 500 embertől származó hangfelvételeket hasonlítottak össze. A kutatók szerint az emberi hangspektrumnak bizonyos jellegzetes pontjai megfeleltethetőek a kromatikus skála hangjainak, amelyet a zongora billentyűit sorban lejátszva kapunk.

E meghatározott pontok akusztikai jellemzői alapján kiszámítható, hogy a nekik megfelelő hangokat egyszerre megszólaltatva harmonikus vagy disszonáns hangzást várhatunk-e.

Eredményeik arra utalnak, hogy a zenei összhangzatokat azért érezzük harmonikusnak, mert az emberi fül számára az emberi beszédből kihallott hangtani sajátossággal rendelkeznek.

Hang és kép

Amikor a kutatók úgy döntöttek, hogy a hangérzékelés természetes alapjait az emberi beszéd vizsgálatán keresztül igyekeztek feltárni, részben a vizuális érzékelés kutatása során szerzett tapasztalataikra is hagyatkoztak, ugyanakkor számos ponton merőben új kihívásokkal kellett szembenézniük.

"A pszichoakusztikai kutatások szakirodalmát áttanulmányozva rá kellett döbbennünk, hogy számos, évtizedek óta vizsgált jelenséget máig nem sikerült megmagyarázni. Abból a megfontolásból indultunk ki, hogy akkor érthetjük meg igazán az érzékelés természetét - legyen szó akár fény-, akár hangingerekről -, ha feltárjuk azokat a valós eseményeket, amelyek az egyes ingerek hátterében állhatnak" - fogalmaz Schwartz.

"A hangérzékelés terén végzett kutatásaink a vizuális érzékelés területén kifejtett vizsgálódásaink kiterjesztésének tekinthetők. A hallás gyakorta ugyanazon kihívások elé állítja a kutatót, mint a látás, amennyiben a fizikai valóságot nem ismerhetjük meg közvetlen úton; a környezetünk tárgyairól csak a hozzájuk kapcsolódó energia, például fény- vagy hanghullámok útján szerezhetünk tapasztalatokat" - állítja Howe.

[origo]