Ajánlat
	Élet extrém környezetekben

Az utóbbi években világossá vált, hogy az élet sokkal szívósabb és alkalmazkodóképesebb dolog, mint azt korábban gondolták. Szinte nincs olyan mostoha élőhely, ahol az élet primitív formái - főként sejtmag nélküli egysejtűek, ún. prokarióták - ne létezhetnének. A szélsőséges környezeti feltételek között élő szervezetek - az ún. extremofilek - listája az utóbbi években alaposan kibővült. Az extremofilek benépesítik a hévforrásokat, a sarki jégsapkák eltemetett tavait, a tundra örökké fagyott talaját, a mélytengeri füstölgők környékét, a különleges vegyi adottságú helyek sokaságát, sőt - ami talán a legnagyobb meglepetés - mélyen a földkéreg kőzeteiben is megélnek. Az élet mindent "megfertőzött" bolygónkon.

Bár egyes extremofileket közel fél évszázada ismerünk, az utóbbi években kutatásuk felgyorsult. Ennek alapvető okai:

• biokémiájuk és genetikájuk tanulmányozásával lehetővé válik az élet kialakulásának és korai evolúciójának mélyebb megértése;
• speciális enzimeik (ún. extremozimek) ipari és kutatási alkalmazása egyre jelentősebb;
• a földi extremofil-analógok keresése más égitestek extrém környezeteiben a Földön kívüli élet utáni kutatás egyik legígéretesebb területe.

Az extremofil szervezetek között főképpen ún. archeákat és valódi baktériumokat találunk, de egyes életközösségekben eukarióták (sejtmaggal rendelkező, magasabb szerveződési szintű élőlények) is akadnak. Az archebaktériumok vagy archeák a rendszertanban külön birodalmat alkotnak a valódi baktériumok (eubaktériumok) és az eukarióták mellett. Elkülönítésüket sok szempontból egyedi biokémiai és genetikai szerveződésük indokolja. Feltehetően az utolsó közös őshöz legközelebb álló szervezetek, s belőlük alakultak ki az eukarióták. Az extremofilek speciális biokémia megoldásokat alkalmaznak sejtszerkezetük és genetikai anyaguk fenntartására az extrém körülmények között.