A szifilisz tünetei
	Első stádium (15-24 nappal a megfertőződés után): fájdalmatlan fekély a hímvesszőn, ill. a hüvelyben vagy körülötte, amely néhány héten belül magától meggyógyul. Második stádium (kb. két hónappal a megfertőződés után): nem viszkető kiütések a testen, beleértve a nemi szerveket, a tenyereket és a talpakat, fekélyesedés a szájban, enyhe láz, kopaszodás foltokban, nyirokcsomóduzzanatok a lágyékban, hónaljban, nyakon. Ezek a tünetek néhány hónap múltán maguktól megszűnnek. Harmadik stádium (több hónappal/évvel a megfertőződés után): szívkárosodás, csont/ízületi károsodás, elmezavar, bénulás. A betegséget penicillinnel kezelik.

Az AIDS megjelenése előtt a szifilisz - magyar nevén vérbaj - volt a legismertebb és legrettegettebb nemi úton terjedő betegség. A hagyomány szerint Kolumbusz tengerészei hurcolták be a kórt Európába, ahol aztán főleg a földközi-tengeri országokban terjedt el, a legnagyobb járványokat Franciaországban okozta. Innen ered népies elnevezése: francia betegség, franc. Kórokozója a Treponema pallidum nevű baktérium.

Dr. Robert Knell, a londoni Queen Mary's College munkatársa szerint a betegség olyan heves tüneteket produkált, hogy ez lett a Treponema baktérium túlélésének legfőbb akadálya. A szifiliszben szenvedő betegek oly visszataszítónak tűntek, hogy a tünetek megjelenése után már vajmi kevés esélyük maradt további szexuális kapcsolat létesítésére. Annak érdekében, hogy a már megfertőzöttek mégis továbbadhassák a baktériumot, meg kellett változnia a tüneteknek - szól dr. Knell gondolatmenete, amelyet a Biology Letters című szakfolyóiratban publikált.

Mintegy két hónappal a megfertőződést követően, a betegség második stádiumában viszkető kiütések, gennyes pattanások jelentek meg a testen. Ezek a jól látható jelek pedig mindenki számára visszataszítóvá tették a beteg embert, nyilvánvalóvá a betegséget, így maguk a tünetek akadályozták meg a baktérium továbbadását.

Más tünetek, így a lágyékban, hónaljban, nyakon jelentkező nyirokcsomóduzzanatok, izületi fájdalmak a beteg számára tették szinte elviselhetetlenekké a mindennapokat, zaklatottá egy esetleges új szexuális kapcsolat létesítését.

A fölsorolt jelenségek következtében történhetett, hogy a kórokozó Treponema pallidum kevésbé virulens baktériumtörzsei nagyobb eséllyel kerültek át egyik emberről a másikra, s a szifilisz idővel kevésbé heves tünetekkel járt.

Az állatvilágban korábban már számos alkalommal figyelték meg egy adott betegség tüneteinek megváltozását, de ez lenne az első eset, amikor bebizonyosodik, hogy egy emberi betegség tünetei módosultak, rendkívül rövid idő alatt.

"A szifilisz napjainkban ugyan ritkán fordul elő, ám az esetek száma egyre növekszik. Az Egyesült Királyságban regisztrált legutóbbi megbetegedések alkalmával ráadásul szinte alig jelentkeztek tünetek" - mondta el dr. Knell.

Mindennek komoly jelentősége lehet a fertőző betegségek, így az AIDS terjedésére nézve, mivel annak esélye, hogy heteroszexuális kapcsolat útján HIV-vírussal fertőződjön meg valaki, harmincszor nagyobb lesz, ha szifilisze van.

Gyors átalakulás

A szifilisz, avagy vérbaj Európában először 1496-ban ütötte föl a fejét. Az első évtizedekben a betegség iszonyatos hévvel támadott áldozataira: a fertőzött testén, elsősorban azon a testrészen, ahová a fertőzés átkerült (leggyakrabban a genitáliákon) gennyes fekélyek jelentek meg. Ötven év leforgása alatt azonban a szifilisz tünetei komoly enyhülésen mentek át. Erről már az 1496-os megjelenést követő ötödik-hetedik évből maradtak fönn beszámolók, ez az 5-7 év viszont túl kevés ahhoz, hogy a szifilisszel szembeni ellenállás kifejlődésére gondolhatnánk - vélekedik dr. Knell. A változás dr. Robert Knell szerint tehát nem az emberi szervezet immunrendszerében, sokkal inkább a betegség által kiváltott tünetekben rejlik.

[origo]