Ajánlat
	Controlling cancer's life/death choice - az eredeti sajtóanyag (angol nyelven) A természetes sejthalál titkai Fésüs László előadása a Mindentudás Egyetemén.

A daganatos betegségek kezelésében a sebészet és a sugárkezelés mellett a kemoterápia a harmadik hagyományos módszer. A kezelések során olyan sejtmérgeket alkalmaznak, amelyek a tumorsejtekben beindítják a programozott sejthalál folyamatát. A legtöbb tumorsejt elpusztul a kezelés hatására, ám egyesek képesek életben maradni.

Kulcsfontosságú azoknak a molekuláris mechanizmusoknak a felderítése, amelyek ezt lehetővé teszik. A Cancer Research UK kutatói most arról számolnak be, hogy a p300 jelzésű fehérjemolekula alapvető szerepet játszik abban, mi lesz a sorsuk a tumorsejteknek a terápia után.

Korábbi eredmények alapján ismert, hogy a p300 szerepet játszik a p53 gén aktivitásának szabályozásában. Mint arról rovatunkban többször is részletesen olvashattak, a p53 a legfontosabb ismert tumorszupresszor ("daganatelnyomó") gén, s a róla készült fehérje a genetikai állomány (genom) integritásának legfőbb fenntartója. A p53-as fehérje ugyanis olyan folyamatokat indít el a DNS károsodásakor (amely tumor kialakulásához is vezethet), amelynek következtében a hiba vagy kijavításra kerül, vagy - ha ez már nem lehetséges - a sérült sejt "öngyilkos" lesz (programozott sejthalál, apoptózis).

A kemoterápiás szerek egy része éppen ezt a mechanizmust használja ki: hatóanyagaik a gyorsan osztódó sejtek (így a tumorsejtek) DNS-ét károsítják, és beindítják a p53 által szabályozott mechanizmusokat. Néhány tumorsejt azonban nem reagál a kezelésekre akkor sem, ha még rendelkezik működőképes p53 génnel. Most egy olyan mechanizmust sikerült azonosítani, ami részben magyarázatot adhat erre a jelenségre.

A kutatócsoport a közismerten rákkeltő UV-sugárzás hatását hasonlította össze olyan emberi sejtvonalakon, amelyek egy részében jelen volt a p300, másik részükben pedig hiányzott. Az eredmények szerint a p300 gátolja a p53-as mechanizmust: azokban a sejtekben, ahol a p300 jelen volt, csak részleges aktiváció történt, s a sejtek megálltak ugyan az osztódásban, de életben maradtak. Ahol a p300 nem volt jelen (ezt mesterségesen érték el), ott a károsodott sejtek rendben végeztek magukkal. A kutatók ugyanilyen eredményeket kaptak kemoterápiás szerrel végzett kísérletek során is.

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a p300 hatékonyan védi a tumorsejteket a kemoterápiás szerektől. A kutatók szerint egy olyan gyógyszer, amely a p300-at gátolná, megnövelné a tumorsejtek érzékenységét a kemoterápiás szerekre. Az eredmények diagnosztikai alkalmazása annak megállapításában is segíthetne, melyik páciens hogyan fog reagálni a kezelésekre.

Természetesen mindez csak azokban a sejtekben lehetséges, ahol a p53 még működőképes - az összes tumor körülbelül felénél ez már sajnos nem mondható el, mivel a tumorsejtek "megszabadulnak" a fontos gén mindkét (anyai és apai eredetű) példányától.