A kétéltűek
	A kétéltűek kb. 350 millió éve jelentek meg a Földön. Túléltek több nagy tömeges kihalási korszakot is, jelenleg azonban számos veszély leselkedik rájuk, aminek következtében számuk gyors fogyatkozásnak indult. Három rendjük van: a farkatlan kétéltűek (békák és varangyok), a farkas kétéltűek (szalamandrák és gőték), valamint a lábatlan kétéltűek vagy féreggőték. Nagyjából ötezer fajukat ismeri a tudomány. Az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordulnak. Egyik fontos szerepük, hogy jó indikátorai a környezet állapotának, mivel jóval érzékenyebbek a környezeti hatásokra, mint más élőlények. Ezen kívül fontos szerepük van a különféle kártevők irtásában.
	Ajánlat
	Sétáló halak a múltból 160 millió éves szalamandrák A kétéltűek Jurrasic Parkja A kétéltűek egyetlen élete A kétéltűekről magyarul

Már jó ideje vitáznak róla a zoológusok és az ökológusok, hogy vajon mi okozhatja a kétéltűek egyedszámának világszerte tapasztalható csökkenését. Abban mindannyian egyetértenek, hogy nem egyetlen ok áll a jelenség hátterében, hanem összetett és egymással kölcsönhatásban álló ökológiai hatások következményéről van szó.

A kétéltűek egyedszámának globális mértékű csökkenése körülbelül tizenöt éve került be a tudományos köztudatba, amikor néhány ökológus aggodalmát fejezte ki a kétéltűek populációinak hanyatlása miatt. Tovább növelte az érdeklődést a téma iránt, hogy egyre több kétéltű faj egyedeinél találtak súlyosabb torzulásokat. A békák, varangyok és szalamandrák több mint hatvan fajánál fedeztek fel különféle károsodásokat a lábak és a szemek fejlődésében, egyéb más megbetegedések kíséretében. Sajnos nem elszigetelt jelenségről van szó, hiszen ezek a tünetek több kontinensen, a kétéltűek csoportjainak több fajánál is jellemzőek. Oregonban például a békák 75-80%-a torzszülöttként jön a világra, többnyire valamilyen élősködővel kísérve. Ugyanitt az egyik varangyfajnál a peték halandósági aránya megközelíti a 100%-ot.

A kutatók már eddig is valószínűsítették, hogy a kétéltűeket sújtó betegségek egyik fő oka az állatok erős ultraibolya-B sugárzásnak való kitettsége. Az Ecology című folyóiratban most megjelent, amerikai, kanadai és spanyol kutatók által jegyzett cikkben a szerzők összefoglalják az UV-B sugárzás kétéltűekre gyakorolt káros hatásairól szerzett eddigi ismereteiket.

Szerintük mostanra már elég tudományos bizonyíték gyűlt össze azzal kapcsolatban, hogy az ózonréteg folyamatos vékonyodása következtében a Földre jutó, növekvő mértékű UV-B sugárzás egyértelműen szerepet játszik a kétéltűek világszere megfigyelhető hanyatlásában. Természetesen nem ez az egyetlen oka az állatok pusztulásának, hiszen ebben komoly szerepet játszik az élőhelyek tönkretétele, a különféle járványok, élősködők, a behurcolt fajok, az éghajlatváltozás és a környezetbe kerülő szennyező anyagok is. A kutatók mindössze azt hangsúlyozzák, hogy az UV-B sugaraknak jóval nagyobb szerepük lehet ebben a folyamatban, mint azt eddig gondolták.

A terepi vizsgálatok során csak annyit sikerült bizonyítaniuk, hogy az UV-B sugarak egyes fajok embrióinak halálozását jelentősen növelik, míg más fajokat nem befolyásolnak. Azonban a részletesebb vizsgálatok kimutatták, hogy a sugarak milyen mértékben befolyásolják a kétéltűek lárváinak fejlődését és növekedését, milyen változásokat okoznak az állatok viselkedésében, mely torzulásokért felelősek, valamint azt, hogy egyértelműen csökkentik az egyedek ellenálló képességét a járványokkal szemben, illetve növelik a halandóságot. Ezenkívül a felnőtt egyedeknél több esetben károsodott az állatok retinája és teljes vakság is előfordult.

A kutatócsoport szerint mára elégséges bizonyíték gyűlt össze az UV-B sugárzás kétéltűekre gyakorolt káros hatásaival kapcsolatban. Akadnak azonban olyan tanulmányok is, amelyek megkérdőjelezik ezeket az eredményeket. Az UV-B sugárzás hatásaival kapcsolatos vita tehát továbbra sem tekinthető lezártnak.

[origo]