Elbutulás (demencia)
	Az elbutulás a szellemi funkciók (pl.: gondolkodás, információfeldolgozás) hanyatlása. Az esetek túlnyomó többségében az elbutulás folyamata megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.
	Ajánlat
	Alzheimer-kór ellen: telítetlen zsírsavak A C- és E-vitamin csökkentheti az Alzheimer-kór kockázatát Alzheimer-kór ellen: rejtvényfejtés Korai Alzheimer-kórt okozhatnak a mobiltelefonok Az aszpirin az Alzheimer-kór ellen is véd
	Ajánlat
	Alacsony IQ és korai halál Az intelligencia öröklődik

Sokat hallottunk arról, hogy ha szellemileg aktívak vagyunk, kevésbé fenyeget bennünket az időskori elbutulás veszélye. Arról viszont már kevesebbet, hogy az intelligencia és az elbutulás közt a gének szintjén is lehet kapcsolat. Egyes tanulmányokból éppen ez derül ki: a magasabb gyermekkori IQ-val rendelkezőknél később kevésbé valószínű az elbutulás. (Az elbutulás - demencia - a szellemi képességek krónikus, fokozódó hanyatlása, rendszerint az agyban bekövetkező és egyre nagyobb területre kiterjedő kóros elváltozások következtében.)

Bár minden emberben ugyanazok a gének vannak jelen, e gének eltérő változatait hordozzuk magunkban; ezek felelősek - kölcsönhatásban a minket ért külső hatásokkal - egyediségünkért. Az értelmi képességeket kb. 50%-ban határozzák meg a gének. A demencia kialakulásában - a számos életmódbeli ok mellett - szintén szerepet játszik a genetikai örökség: a 19-es kromoszóma egyik génje (E-4) például a leggyakoribb elbutulási forma, az Alzheimer-kór kockázatát növeli.

A Manchester University kutatói az értelmi képességek genetikai gyökereit keresve szállnak szembe a demenciával. Tony Peyton (CIGMR, Centre for Integrated Genomic Medical Research) és munkatársai ezért 2000 Mensa-tagnak (a népesség legintelligensebb 2%-ához tartozókból álló társaság) küldték ki felhívásukat, DNS-mintákat kérve.

A Manchester University kutatói azért fordultak a legintelligensebbekhez, hogy rátaláljanak az intelligenciával kapcsolatba hozható, eddig nem felfedezett génekre, és feltárják azok kölcsönhatásait is. Payton szerint: "Ha a géneket kombinációban vizsgáljuk, a kutatás statisztikai ereje csökken. Ha viszont olyan személyeket választunk ki, akik az IQ szempontjából az egyik végletet képviselik, a statisztikai erő drámaian megnövekszik. Ugyanannyit ér például 200 jelentkezőt megvizsgálni 145-ös IQ-val, mint 100 000, IQ szempontjából nem válogatott embert."

Az új biotechnológiai módszerek segítségével dr. Payton csoportja 100 000-nél is több génvariációt vizsgálhat meg egyszerre, és remélhetőleg rövid idő alatt sok intelligencia-gént azonosít majd. A kutatás elméleti célja, hogy a géneknek az intelligencia meghatározásában betöltött szerepét mélyebben megértsük; gyakorlati célja pedig új diagnosztikus eszközök tervezése, és - elsősorban - az időskori elbutulás hatékonyabb megelőzése és kezelése.

Jakabffy Éva

[origo]