Ajánlat
	Őssejtek a szívgyógyászatban: az első komoly bizonyíték Megnyílt a világ első embrionális őssejtbankja Újabb nagy lépés az őssejtek gyógyászati felhasználásához Őssejtek: újabb lépés a klinikai alkalmazás felé Halott nők férfi agysejtjei - őssejt-áttörés magyar vezetéssel
	Ajánlat
	Az őssejtek aranykora - a jövő gyógyászatának nagy ígérete
	Linktár
	Őssejtekről a Linktárban

Dr. Édes István, a Debreceni Egyetem Kardiológiai Klinikájának igazgatója március elején jelentette be: a klinika megkapta az engedélyt az Egészségügyi Tudományos Tanácstól, hogy az első betegeken kipróbálja a reményteli eljárást, amelyet az Európai Unió több országában már néhány éve alkalmaznak.

A klinikai próbák első fázisában hét betegen hajtják végre a beavatkozást. A betegek saját combcsontjából körülbelül 50-100 milliliter csontvelőt vesznek ki, amely nagy számban tartalmaz ún. haematopoetikus (vérképző) őssejteket. Ezek olyan őssejtek, amelyek normálisan előfordulnak a felnőtt szervezetben is, és folyamatosan különféle vérsejtek alakulnak ki belőlük.

A kinyert csontvelőt tisztítják, ennek során koncentrálják a sejteket, majd ezt a mintegy 10 ml izolátumot juttatják vissza a koszorúereken keresztül a szívbe. Az ilyen módon tömegesen a véráramba került őssejtek a szív infarktus által érintett területére is eljuthatnak, ahol az elzáródott ér miatt csökkent a vérellátás, és szövetelhalás történt.

Új erek és szívizomszövet őssejtekből

Ezeken a sérült területeken az őssejtek egy része megtapadhat és képes lehet arra, hogy új hajszálereket és szívizomszövetet képezzen. Az elmúlt évek kutatásai, majd klinikai próbái során kiderült: számos őssejttípus képes arra, hogy a szív regenerálódásában részt vegyen (részletesen lásd lent). A megfelelő időben alkalmazott őssejtkezelés sokat javíthat a betegek életminőségén, mivel bizonyos mértékben regenerálódik az elhalt szívterület.

A közelmúltban derült ki, hogy az egészséges emberi szívben is találhatók őssejtek (vagy ún. progenitor sejtek), melyek folyamatosan képeznek új szívizomsejteket. Tehát a szívizom "normális használat" közben is folyamatos megújuláson megy át.

Ám amikor olyan nagymértékű sejtpusztulás következik be, mint egy infarktus során, a szívben található őssejtek nem képesek arra, hogy önmagukban regenerálják a sérülést. Ilyenkor a sérülés helyére nagy mennyiségben bejuttatott, más forrásból származó őssejtek - például a vérképző őssejtek - segítenek a javításban. Az infarktus során keletkező sérülés és az ennek következtében a haldokló szívizom területén keletkező kémiai anyagok odavonzzák ezeket a kívülről bejuttatott sejteket, és megteremtik számukra azt a környezetet, biztosítják számukra azokat az ingereket, amelyek révén képesek új kapillárisokká és bizonyos mértékben szívizommá fejlődni. Ilyen kémiai inger például egy növekedési faktor (VEGF) jelenléte, ami egyrészt odavonzza a saját és az idegen eredetű őssejteket is, másrészt pedig új erek képződését serkenti.

A debreceni klinikán újnak számító eljárást olyan infarktusos betegeken fogják kipróbálni, akik 1-3 héten belül szenvedték el a szívrohamot. Amennyiben ennél tovább várnának, a szív kitágul az épen maradt rész fokozott igénybevétele miatt, és szívelégtelenség léphet fel; valamint azok a kémiai ingerek is csökkennek, amelyek szükségesek a szív regenerációjához. Akik egy héten belül estek át infarktuson, szintén nem jönnek számításba a próbák megkezdésénél, mivel náluk ekkor még a hagyományos eljárások valamelyikét, az ún. szívkatéterezést vagy vérrögoldó kezelést alkalmazzák.

Az őssejtkezelés sokat javíthat a szív állapotán, de nem állítja vissza a betegség előtti helyzetet. Infarktust követően a szív teljesítménye akár a felére is csökkenhet, amit a terápia körülbelül 65 százalékra képes feljavítani.

A debreceni próbák 2005 májusában kezdődhetnek el, amikor a klinika megkapja a helyi etikai bizottság engedélyét is. A vizsgálatokat követően értékelik a kezelések eredményeit, és amennyiben az eljárás sikeresnek bizonyul, elkezdhetik előkészíteni a módszer szélesebb körű alkalmazásának bevezetését. Erre azonban még egy sikeres vizsgálatsor után is éveket kell várni. A kezelés igen költséges (egy betegre nézve milliós nagyságrendű összeg), tehát az Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozására is szükség van.