DNS-vizsgálattal a borhamisítók ellen

A bort ízének, illatának és állagának összetettsége teszi oly különlegessé és egyedivé. Ez a komplexitás az oka annak is, hogy az egyes borfajták eredetének igazolása igen nehéz. Egy új, DNS-vizsgálaton alapuló eljárás megoldást jelenthet a hamisítókkal szemben.

A jelenlegi módszerek, bár igen kifinomultak, mégsem adnak mindig megbízható eredményt. Egy példa: az egyik vizsgálati módszer egyes kémiai elemek (pl. szén és oxigén) eltérő tömegszámú változatait (ún. izotópjait) próbálja kimutatni. Az izotópok mennyisége a bortermelő régiók között jellemzően eltér egymástól: amikor a szőlőszemek teremnek, ezek az izotópok is beépülnek a gyümölcsbe, és arányuk elárulja, hogy mely vidékről származik a szőlő. A helyi időjárás azonban befolyásolja az izotópok eloszlását, ezért minden évben mintát kell venni a különböző régiókból, azokat össze kell hasonlítani, majd elérhetővé tenni az Európai Bor Adatbázisban.

Új megoldást jelenthet, hogy egy francia kutatócsoport a szőlő DNS-ét próbálja kivonni a palackozott borokból. A különböző szőlőfajták jellemző, egyedi DNS-mintázattal rendelkeznek. A kutatócsoport célja az egyes szőlőfajtákra jellemző genetikai "azonosítók" (markerek) megtalálása.

"Nem kétséges, hogy sikerül megoldani a DNS kivonását a borból. Ha a törvényszéki kutatók meg tudják csinálni ősi, mumifikálódott testekből, akkor bizonyára meg lehet oldani egy üveg Pinot Noirból is" - mondja a munkát irányító Patrice This. Egyes kutatók azonban szkeptikusak: szerintük a szőlő olyan kezeléseken megy keresztül a borkészítés során, hogy szinte lehetetlen használható DNS-t kinyerni belőle.

Az Európai Unió a világ vezető bortermelője, és a fogyasztásban is előkelő helyen áll - a világon elfogyasztott borok 60 százalékát az EU-országok polgárai isszák meg. Az Unió hatalmas szőlőterülettel is rendelkezik - körülbelül 3,39 millió hektárral -, ami korábban még nagyobb volt. A hetvenes években elkezdődött tendencia, az egyre nagyobb borfeleslegek felhalmozódása szigorúbb szabályozásokat tett szükségessé, ami a termőterület visszaszorítását is magával vonta.

Úgy tűnik, hogy napjainkra viszonylag stabilizálódott az európai borpiac, részben a szabályozásoknak köszönhetően, melyek főként az olcsóbb és nagyobb feleslegeket produkáló asztali borokra nézve szigorúak. Az értékes, minőségi borok az EU-ban is különleges státuszt élveznek. Ezekre a nagy hagyományokkal és ismert névvel rendelkező borokra nem vonatkoznak a piaci szabályozásokat érintő intézkedések.

Magyarországon már az uniós csatlakozás előtt, a kilencvenes évek botrányos borhamisításainak hozományaként elkezdődtek a különleges borok státuszának a megőrzésére irányuló intézkedések. Ennek az egyik központi szerve az Országos Borminősítési Intézet (OBI), amelynek az ellenőrzések mellett feladata a forgalomba hozatali engedélyek kiadása is.

Bodrogi Lilla