Az ultraibolya sugárzás hatása a szemre

2005.07.07. 10:00

Az emberek többsége tisztában van azzal, hogy a leégés a bőr korai elöregedéséhez, végül bőrrákhoz vezethet. Azzal azonban már kevésbé, hogy az erős napsugárzás a szemet is károsíthatja. A napszemüveg ma már nem divathóbort, hanem létfontosságú, mert megvédi a szemet a Nap ultraibolya (UV) sugárzásától.

A nagy mennyiségű UV-sugárzás hosszabb távú hatásai lassan és fájdalommentesen jelennek meg, és a látás romlásához vezetnek. Rövid- és hosszú távú roncsolódások lehetnek a retinagyulladás, rosszindulatú elváltozások, katarakták (szürkehályogok) és a kúszóhályog (pterygium). A gyermekek és fiatalok e tekintetben különösen veszélyeztetettek, ezért a szülőknek ügyelni kell arra, hogy gyermekeik is viseljenek napszemüveget ott, ahol erős UV-sugárzásnak vannak kitéve - például a strandon, vízben és havas tájon. Az utóbbi két esetben a visszaverődés fokozott veszélyt jelent.

Mi az az ultraibolya (UV) sugárzás?

Az UV-sugárzás a napfény része, egy láthatatlan, rövid hullámhosszú sugárzás. Az UV-sugárzás ívhegesztés során, valamint nagy intenzitású higanylámpák és a szolárium fénycsöveinek működése közben is felszabadul. Az UV-sugárzásnak három típusa különböztethető meg: UVA, UVB és UVC. Mivel az UVB sugárzás nemcsak a leégésért, de többnyire a bőrrák kialakulásáért is felelős, a háromféle sugárzás közül ennek van a legnagyobb jelentősége.

A Földet célzó UV-sugárzások nagyját az ózonréteg kiszűri. Számítások szerint az atmoszféra ózontartalmának egy százalékos csökkenésével azonban az átjutó UVB sugárzás két százalékkal nő.

Az UV-sugárzás hatása a szaruhártyára

A szemet érő UV-sugarakat a szaruhártya többnyire kiszűri. A hó, vagy a víz által visszavert fény magas UV-szintje azonban már gyulladást okozhat. Ez az állapot nagyon fájdalmas, a gyulladt szem bármilyen fényhatásra igen érzékeny. Jóllehet a gyulladás körülbelül 48 óra alatt elmúlik, a lehetséges károsodás kizárása érdekében mégis tanácsos szemorvost felkeresni.

Az UV-sugárzás hatása a kötőhártyára

A rövid idejű UV-sugárzás csak kisebb károsodást okoz, az UV-hatásnak hosszabb ideig kitett kötőhártya azonban megvastagszik, és felszínén húsos góc, ún. pterygium képződik. Ez a lassan kialakuló elváltozás elfedi a szaruhártya egy részét, így rontva a látást. Egyetlen kezelési módja a viszonylag egyszerű műtétnek számító, sebészeti úton történő eltávolítás. Az elváltozást minden esetben szakértőnek kell megvizsgálnia, hogy megállapítsa, valóban pterygiumról, vagy más komolyabb kinövésről van-e szó.

Az UV-sugárzás hatása a lencsére

Az UV-sugárzás, főként az UVB típusú bizonyítottan összefügg a katarakták kialakulásával. Ilyenkor a lencse elhomályosodása akadályozza a látást, az érzés olyan, mintha koszos ablakon át szemlélnénk a világot. Komoly esetekben a hályogokat sebészileg eltávolítják, a lencsét műlencsével pótolják. Sokáig a kataraktákat a korosodás természetes következményének tartották, mert az idősebbek körében gyakrabban fordul elő. Jóllehet az utóbbi időszak kutatásai azt mutatják, hogy ez részben igaz, a hályog kialakulásáért ma már a hosszabb ideig tartó UV-sugárzást is felelőssé teszik. A szaruhártya és a szemlencse az UV-sugárzást többnyire elnyelik, a maradék fény azonban elérheti az ideghártyát, amelynek károsodása a legtöbb esetben visszafordíthatatlan.

A napfény hatása az ideghártyára

A szem ideghártyáját érő napfény ún. makula degenerációt okozhat. A beérkező napfény a szem ideghártyáján található sárgafoltra (macula lutea) fókuszálódik, amely az éleslátás központja. Ez a folyamat hasonlít arra, amikor nagyítóval gyűjtjük össze egy tárgyon a nap sugarait egy pontban, míg az végül meggyullad. A fényben található sugárzás olyan lebontó folyamatot indít el, amely káros oxidáló anyagokat, ún. szabadgyököket eredményez. Ezek a szabadgyökök károsítják a retinát és visszafordíthatatlan látásvesztést, vagy akár vakságot okozhatnak. A szabadgyökök túlzott mértékben akkor is felszaporodnak, és károsítják a retinát, ha hosszútávon napszemüveg nélkül megyünk a napra.

Az egészséges emberi szem rendelkezik a szervezet saját "antioxidáns védelmi rendszerével", amely csökkenti az oxidatív stresszt. Ennek részei a sárgafoltban megtalálható lutein és a zeaxantin nevű karotinoidok, az antioxidáns hatású C és E vitaminok, valamint az antioxidáns enzimek alkotórészei a cink és a szelén. Normális körülmények között a lutein és zeaxantin nevű ásványi anyagok afféle belső napszemüvegként, antioxidánsként, funkcionálnak és kiszűrik a káros sugarakat. A korral azonban e karotinoidok koncentrációja csökken a szemben. Mindkét nyomelem a táplálékkal kerül a szervezetbe, így helyes étrenddel kell biztosítani ezek utánpótlását. A napfény okozta makula degeneráció megelőzésének leghatékonyabb módja, ha már egészen fiatal kortól, és különösen nyáron, UV-szűrő napszemüveget viselünk.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK