Homo erectus, Homo floresiensis és Homo sapiens koponyák
	Ajánlat
	Szenzációs emberős-lelet Az emberi alkalmazkodás eddigi legszélsőségesebb példáját fedezték fel Indonéziában. A mindössze egy méter magas emberfélék 18 000 évvel ezelőtt éltek egy szigeten. A lelet alapján úgy tűnik, hogy az emberre is hatnak azok az evolúciós erők, amelyek más emlősfajokban törpe változatokat alakítanak ki. Hiányzó láncszem az ember evolúciójában Barcelona melletti ásatások során olyan főemlős maradványai kerültek elő, amely a felfedezők szerint az utolsó közös láncszem lehetett az emberfélék és az emberszabású majmok csoportjának fejlődésében.
	Képgaléria
	A Homo floresiensis-leletről képekben

Az emberi nem ilyen kicsiny képviselővel való bővülése evolúciós kérdéseket vet fel. Elsősorban az agykutatók vannak gondban: a 380 cm³-es agytérfogat a csimpánzokénak felel meg. Vannak, akik kételkednek abban, hogy ennek az apróságnak az értelmi képességei meghaladták a csimpánzokét. A lelet fölfedezői vitatják ezt, mert Floresen finom kőszerszámokat, pengéket, nyílhegyeket találtak. Ezek olyanok, hogy inkább a Homo sapiensre, mint a Homo erectusra utalnak. Csakhogy abból a korszakból, amikor a törpeszerű lény a szegeteket lakta, minden modern emberi csontlelet hiányzik. Ennek ellenére több mint bizonytalan, hogy a talált kőeszközök valóban a floresi embernek tulajdoníthatóak. Egyetlen felfedezett csontváz túlságosan kevés ahhoz, hogy új emberfajt kreáljunk. Meg kell várnunk legalább még egy hasonló leletet.

A floresi lelet azonban újra megindíthatja azt a régi vitát, hogy puszta véletlen-e a mai ember átlagosan 170-180 cm-es magassága. A kérdés elsősorban úgy merül fel, hogy a mienknél sokkal kisebb aggyal éppen olyan jól lehet-e gondolkozni. A modern embernél 800 cm³ agytérfogat abszolút alsó határnak számít. Lehet-e 380 cm³-es aggyal úgy emlékezni, tervezni, elképzelni és gondolkozni, ahogy mi vagyunk képesek?

Az 1 méteres magasság az ember genetikai lehetőségeinek határain belül van. A rekord 60 cm és 2,5 méter között van, de a Homo sapiens magassága 1,6-1,8 méter között optimalizálódott. A biológusok és antropológusok csak találgatni tudják, hogy egy faj miért akkora, amekkora. Egy biztos: a korai Homo erectus már 1,8 millió évvel ezelőtt, Afrikában elérte a "modern", 1,8 méteres magasságot. A régebbi Australopithecus csak 1,5 méter magas volt.

Már a floresi lelet előtt ismert volt, hogy az emlősök méretei bizonyos környezeti feltételek között jelentősen csökkenhetnek. A jégkorszakban, néhány tízezer évvel ezelőtt Máltán, Szicíliában, Cipruson nyüzsögtek a mindössze 90 centiméteres törpeelefántok, amelyek csupán 5000 év alatt fejlődtek ki négyméteres elődeikből. Hasonló miniatürizálódás következett be a vízilovaknál, szarvasoknál és kecskéknél is. Egy sziget korlátozott tartalékai esetén könnyen belátható ennek a stratégiának az előnye: a kis igényű egyedek előnyben vannak a nagy igényűekkel szemben.

Az ilyen biológiailag normális eltörpülést kivételessé teszi a floresi lelet ananász méretű agya. Az evolúció folyamán ugyanis az ember agyának térfogata állandóan növekedett. A felegyenesedve való járást 6-4 millió évvel ezelőtt "feltaláló" Australopithecus és Ardipithecus agytérfogata 500 cm³ volt, a Homo erectusé 736-1260 cm³, a Homo sapiensé pedig többnyire 1300 és 1450 cm³ között van. Szélsőséges értékként - anélkül, hogy kóros lenne - 1000 és 1800 cm³-es agy is előfordul.

Mindenesetre föl kell adnunk azt a babonát, hogy a nagyobb agy nagyobb intelligenciával jár. A mi 1-2 kg-os agyunk súlyát messze fölülmúlja az elefántok 5 kg-os agya, nekik ugyanis hatalmas testük vezérléséhez több neuronra van szükségük. 1897-ben Eugene Dubois megállapította, hogy az emlősök agyának mérete testsúlyuknál lassabban növekszik és erre egy formulát is talált. A főemlősöknél azonban ettől erős eltérés tapasztalható: több van a fejünkben, mint amennyi a testünkhöz képest szükségesnek látszik. A fölösleges agytömeget nem köti le az emlős testének "üzemeltetése", így másra, például gondolkodásra használható. A Dubois-képlettől való eltérés jellemzésére vezette be a hetvenes években Harry J. Jerison az enkefalizációs hányadost, az EQ-t. Ez a "szellemi luxus" mértéke és megadja a szükségesnél nagyobb agytömeget. A Homo sapiensnél az EQ 7, a csimpánzoknál 2, a Homo erectusnál 3,3-4,4, a Homo floresiensisnél (becsült testsúly alapján) 2,5-4,4. Ekkora EQ-val miért ne készíthetett volna jó kőszerszámokat?

Az agy teljesítménye szempontjából a szürkeagykéregben levő sejtek és a köztük levő kapcsolatok (szinapszisok) száma a döntő. Goethe koponyájának térfogata jóval az átlag fölötti, 1550 cm³ volt, az irodalmi Nobel-díjas Anatole France-é viszont csak 1000 cm^3.

(Természet Világa)