Az eszköz egy kiborg, egy gép és élő mikrobák kombinációja. A baktériumokat (Bacillus cereus) egy szilikon chip felszínére viszik fel, amelyen aranyból készült elektródák vannak. A baktériumok biztosítják az elektródák közötti kapcsolatot azzal, hogy a közöttük lévő tereket kitöltik. Az egész chipet egy oldattal mossák át, melyben parányi, fehérjével bevont aranyrészecskék lebegnek. A fehérje biztosítja a tapadást a baktériumok felszínén, az arany pedig az elektromos töltés áramlását teszi lehetővé.

Amennyiben a levegő páratartalma nő, a baktériumok megduzzadnak. Ennek hatására a felszínükön megtapadt aranyrészecskék kissé (0,2 nanométernyire) eltávolodnak egymástól. Ez a parányi változás azonban megnehezíti az elektronok áramlását a rendszerben, aminek az lesz a következménye, hogy a chipen átfolyó áramerősség csökken - írja a Nature online hírszolgálata.

A módszer sokkal érzékenyebb, mint bármely eddigi eszköz az alacsony páratartalom mérésében. A páratartalom 20 százalékról 0 százalékra való változását az áramerősség 40-szeres változása követte. A jelenleg használt legérzékenyebb műszerek esetében ez a változás mindössze tízszeres. Különösen értékes eszközzé válhat a találmány olyan esetekben, amikor fontos, hogy viszonylag száraz levegő igen kismértékű páratartalom-változását is érzékelni tudják.

A módszer külön érdekessége, hogy a halott baktériumok is képesek voltak az alakváltozásra a páratartalom függvényében: annak ellenére, hogy két nap után tápanyagok hiányában elpusztultak, a szerkezet körülbelül egy hónapig működött.

Bodrogi Lilla

[origo]