A tumorsejtekben több genetikai hiba halmozódik fel
	Eredeti közlemény:
	Science. 2005 Oct 28;310(5748):644-8.
	Ajánlat
	Oncomine adatbázis Minden a DNS-microarrayről
	Ajánlat
	Prosztatarák Szakértő a prosztata- és heredaganatokról - a Daganatok.hu Betegklub hangfelvétele Az első hazai készítmény a prosztatarák gyógyszeres terápiájában Gén jelzi a prosztatarák leghalálosabb formáját

A sejtek örökítőanyaga, a DNS kromoszómákba szerveződve helyezkedik el a sejtmagban. A gének helyzete - tehát az, hogy melyik kromoszómán találhatók, és ott milyen genetikai környezet veszi őket körül - rendkívül fontos a génszabályozás szempontjából. Ennek az egységnek a megbomlása igen súlyos következményekkel járhat: a sejtek rákos elfajulásának oka sok esetben a genetikai információ rendellenes átrendeződése. Előfordulhat, hogy a kromoszómán törések keletkeznek, és nem az eredeti helyzetükben kerülnek vissza a helyükre, hanem például egy géndarab egy másik helyre, egy másik gén mellé épül be, azaz a két gén fuzionál (ún. transzlokáció). A kutatók már eddig is sejtették, hogy a génfúziónak fontos szerepe van a lokális daganatok kialakulásában is, de ezeket igen nehéz elkülöníteni, mivel a tumoros sejtekben általában rengeteg kromoszóma-rendellenesség halmozódik föl.

Két meghatározó gén

Arul Chinnaiyan és munkatársai (Michigan Egyetem) egy számítógépes programot hívtak segítségül, hogy egy adatbázisból kihalásszák azokat a géneket, amelyek működése különböző tumorok esetében fokozódik. Megállapították, hogy prosztatadaganatokban leginkább az ERG és az ETV1 jelzésű gének kifejeződése nőtt. (2005 elején egy magyar származású kutató, Petrovics György csoportja [Center for Prostate Disease Research, Rockville, USA] is kimutatta, hogy az ERG gén túltermelődik a prosztatarákban). Az ERG génről már korábban kiderült, hogy egy viszonylag ritka csontdaganat, a Ewing-szarkóma esetében fuzionál más génekkel.

A kutatók előbb rákos prosztatasejt-tenyészetekben, majd prosztatarákos betegek mintegy 80 százalékánál tudták kimutatni, hogy az ERG és az ETV1 jelzésű gének egy harmadik gén szabályozó régiójával (a TMPRSS2 promóterével) fuzionálnak.

A kutatók úgy vélik, hogy az ERG és az ETV1 gén nagyfokú túltermelődésnek ez a fúzió az oka. A TMPRSS2 gén ugyanis egy tesztoszteronra érzékeny DNS-szakaszt tartalmaz, ami fokozza a génműködést. Amennyiben ez a férfi hormonra érzékeny régió a rendellenes génfúzió következtében egy másik gén elé kerül, akkor annak a génnek az aktivitását is növelni fogja. Valószínűleg ez történik az ERG és az ETV1 génekkel is a génfúzió következtében, mely aztán a prosztatadaganat kialakulását okozza. Ezt a hipotézist támasztja alá az a vizsgálat is, melynek során férfi nemi hormonnal kezelték a sejtkultúrában lévő rákos sejteket, és ennek következtében az ERG gén által kódolt fehérjéből több képződött a sejtekben.

Hormonfüggő betegségek

A prosztatarákok egy részéről tudják, hogy a férfi nemi hormon szükséges a fennmaradásához és a fejlődéséhez. Ez azt is jelenti, hogy az ilyen típusú tumorok növekedése a hormon blokkolásával lassítható vagy megállítható. A kezelés egyik lehetősége a prosztata sejtjeit védeni a herékből és a mellékvesékből származó férfi nemi hormonok ellen, tabletták rendszeres szedésével. Ezt kiegészíthetik olyan készítmények adásával, amelyekkel a herék hormontermelését függesztik fel. A gyógyszeres kezelés helyett a herék műtéti eltávolítását is elvégezhetik.

Azonban az ilyen típusú tumorok egy idő után elveszíthetik a hormonfüggőségüket, és a daganat a kezelés ellenére ismét növekedésnek indulhat. Ilyen esetekben segíthet majd a mechanizmus pontos ismerete: az ERG és az ETV1 gének szabályozásának, illetve a szabályozás megbomlásának a megértése új terápiás lehetőségek felé nyithatja meg az utat. A leukémia terápiájában már volt rá példa, hogy egy hasonló, génfúzió következtében fellépő enzimaktivitás-növekedést vissza tudtak szorítani egy enzimblokkoló gyógyszer alkalmazásával. A prosztatarák esetében a két fontosnak tartott gén ún. transzkripciós faktorokat (más gének működését szabályozó fehérjéket) kódol, így ezek sokkal bonyolultabb célpontok.

A kutatók tervei között szerepel a génfúziók vizsgálata más lokális tumorok esetében is, melyhez az Oncomine-hoz hasonló adatbázisok nagyszerű terepet biztosítanak.