Váratlan segítség csimpánzoktól

A lipcsei Max Planck Intézetben végzett kísérletekből kiderült: a csimpánzok felismerik, ha valaki szorult helyzetbe kerül, sőt - ha tehetik - segítenek is neki. Michael Tomasello és Felix Warneken etológusok egy másik vizsgálata arra világít rá, hogy a csimpánzok összetett együttműködésre is képesek, még ha önzetlenségről nem is igazán beszélhetünk.

A kísérlet során a gondozó az állatok szeme láttára - mintegy "véletlenül" - egy tárgyat ejtett a ketrecükbe. Mindhárom csimpánz készségesen visszaadta a tárgyat. A csimpánzok viselkedéséből egyértelműen kiderült, hogy meg tudják érteni a másik céljait, és bizonyos mértékig önzetlen viselkedésre is képesek. Ennek ellenére ezen a téren az állatok a gyerekek nyomába sem érhetnek, akik ugyanebben a kísérletben háromszor olyan gyorsan oldották meg a feladatot. Ezen túl a pár éves gyerekek még olyan helyzetekben is gyorsan felfogták, hogy a másik embernek segítségre van szüksége (például amikor ki kellett nyitni a dobozt, hogy valaki bele tudja tenni az újságot), ahol a csimpánzok már teljesen tanácstalanok voltak.

"Rendkívül érdekes, hogy már ezekben az apróságokban is felfedezhető a segítő szándék. Véleményem szerint a csecsemők nem csupán az utánzás ösztönével jönnek a világra, hanem a segítségnyújtás szándékával is legalább annyira fel vannak vértezve születésük pillanatában" - állítja Joan Silk etológus, a Los Angelesi Kalifornia Egyetem munkatársa.

A csimpánzokból ezeket a "segítő ösztönöket" olyan feladatoknál lehet a legkönnyebben előcsalogatni, amelyeknek "ételszaguk" van. "Talán azért, mert amikor az állat meglátja az ételt, akkor azt már gondolatban a magáénak is tudja" - véli Joan Silk. Mindazonáltal Silk elismeri, hogy több magyarázat is lehetséges: nem lehet kizárni például azt sem, hogy a csimpánzok egyszerűen szívesebben segítenek az embereknek, mint fajtársaiknak.

Egy másik kísérlet szerint a csimpánzok nagyon okosan kitalált együttműködésre is képesek - persze csak akkor, ha valamilyen finom jutalom van kilátásban. Tomasello kollégáival, Alicia Melis-szel és Brian Hare-rel egy magasba felhúzható szerkezetet eszkábáltak, amelyet finomságokkal raktak tele. Az állat csak úgy tudta leengedni a terüljasztalkámat, ha a lelógó kötél mindkét végét egyszerre meghúzta. A kötelek azonban olyan távol voltak egymástól, hogy egy csimpánz egyedül nem érte el mindkettőt, így kénytelen volt segítséget kérni. Noha jó lett volna egyedül megszerezni a zsákmányt, a csimpánz belátta, hogy ez egyedül lehetetlen, így az ajtón beengedte az egyik társát, akivel együtt már sikeresen meg tudta oldani a feladatot. A kísérletsorozat további részében, amikor az állatok választhattak maguknak segítőtársat, a csimpánzok következesen annak a társuknak nyitottak ajtók, akivel korábban a leghatékonyabban tudtak együttműködni.

"A megfigyelések azt mutatják, hogy a csimpánzok igenis képesek bonyolult feladatok megoldásra, de csak abban az esetben, ha kellően motiváltak. Miután mindkét csimpánznak előnye származott a közös erőfeszítésből, a viselkedés mögött a puszta segítségnyújtás szándékát nem fedezhetjük fel.